Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 3-4. szám

-a Forrásközlés s-Acta Papensiaxxii (2022) 3-4. SZÁM

Csalódott az ész. Jövő met boldogító változat reményrózsáival övezé körül. Jött a való viharszele, s letépte a reményszálakat.

Csalódott a szív! Szívem égő oltára, szerelem! Mennyi áldozat hamvadt el lángjaidon? Hit - bizalom - s remény hamvadának el a csalódás emésztő lángjain.

Örömmel hajtám fel rózsakelyhedet, szerelem! de a nektáritalt az emberek megmérgezék, hogy míg a szív fájdalomtól ég, lehervadjon tüzétől lelkemen a boldogság viruló rózsája!

Korán tanultam ismerni az embereket. Az ábrándokon hamar túlléptem, az ész vezérfénye - mit hitelre méltatott álhírek már-már kioltának - újra felragyogott. Az önérdek fegyverét - mit szívemre irányzának - szerencsésen kikerülém.

Az életiskolához azonban tövises út vezet. Tépő bánaton s égő fájdalmon vásáriám a tapasztalást, melynek védpajzsa alatt szívemnek üdve mentve lön.

Még most is borzadok, ha látom az örvényt, mely rám várakozott, s melybe bukástól viszontszerelmed mente meg, Veszprém viruló rózsája, szerelmem fényes csillaga!

De hány bukik le a sötét örvénybe, mielőtt azt észrevehetné!

Hány bukhatott le az elmúlt évben is! Mennyi romot rejthet ez sötét kebelében! Mily sok titkos sóhajtás s fájó gondolat zarándokolhat a sírhalmokhoz, hol hit és remény élettelenül pihennek.

Hány nő keserghet üdve romjain, lángszerelme omladékain, hány hölgykebel vérzik fájdalmában, látva, hogy örökre el van örvényezve a boldogságtól.

S az örvényzők többnyire azokból kerülnek ki, kiktől pártfogóltatniok kellett volna. Sokszor maguk a szülék, ezek nagyravágyása, hajthatlan vas akarata ássák meg a sírt, melybe gyermeküknek boldogsága temettetik.

Még szerencsétlenebb az, ki szüléit vesztve rokoni által határoztatik. Oly élettengeren evez ez, melyen a vészes kőszirtek s tátongó örvények rokonokból kerülnek ki - rokonokból, kiknek durva parancsszava ledörgi a szív esdő szerelem-szózatát; haragtól szikrázó szeme leégeti a nő kebel gyenge érzelemvirágit; dölyfe s nagyravágyása visszalépni kényszeríti az if]at, ki a hölgy lelkének édes mindene volt, s ki egyedül leendett képes őt boldogítani.

Jól ismerem az ily rokonokat! Az élet iskolájában volt alkalmam velük találkozni. Tekintetük hideg - kiállhatatlan. Arcukon ég - szemükben ragyog a jogtalan hatalomgyakorolhatás öröme; lelkűk sötét, szívük megkövesült, kihalt keblükből minden nemesebb érzelem.

209