Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-íe Forrásközlés e-Acta Papensiaxxii (2022) 3-4. SZÁM Sajnálom a nőt, kit a sors vaskeze oly helyzetbe sújt, hol jövőjét női szeszély, alaptalan gyanú s rágalom szálaiból fonják. Sajnálom annyival inkább, mert a nő nem választ, hanem választatik, s míg a férfi szívvágyai előtt egy egész világ nyílik meg, a nő szívvágyai csak a választók kis körében forognak. Ezek közöl kell választania, s ha szíve hajlamát követnie itt se szabad - hogy várhatna lelke boldogságot? S hány nőt határozott szülői parancs, rokoni akarat a lefolyt évben is; hány nő kebléből tépetett ki ezáltal a boldogság s szerelem virága!!! Lehanyatlott év - koszorútlanul fekszel sírhalmodban, koszorútlan síremléked is. Napjaid csak a szív s ész csalódási számát növelék. - Pihenj csendesen. Az emlékezet nem háborítandja nyugalmadat. Társas életünk, mely a természettel együtt kihalni látszott, újólag kezdi életjeleit mutatni az egymást felváltó névesti, kézfogói s lakodalmi ünnepélyekben. Míg a Balaton-vidék tündérleánya: a fodros hajú Balaton hullámgyermekei enyelegve csókolják a fagyos ajkú partokat, a szőlőkoszorús zalai s veszprémi hegyláncok dérkoszorús fővel üdvözlik az új évet, s mint megannyi őszapostolok, fölemelt karokkal nyúlnak fehér köntösükben a sok gyümölcsfák ég felé - mintha segélyért esdenének az idő romboló hatalma ellen. Lenn a falvakban fölzajlik az élet, csapongó kedv, zene, tánc s borozás közt gondtalanul fut egyik nap a másik után, s elfut vele együtt sok nő szívéből a remény, sok férfi szívéből pedig a nőerényben helyzeti hit. Valóban az élet nem egyéb, mint egy óriási nagy iskola, nagymestere a tapasztalás, s mindennap új meg új lapot tár fel előttünk a csalódás sötét könyvéből. Korunkban fényűzési cikkekre, ölebekre, kopókra, élelemre, ruházatra mód nélkül sokat adnak ki, nemcsak fensőbb, hanem alsóbb körökben is; a testi kényelem előmozdítására nincs fölösleges áldozat, de ha a lélek java, képzése forog szőnyegen, ha a művészet bármely ága pártolására hívatnak fel, azonnal visszavonulnak, s kik ezreket költenek hiábavalóságokra, sajnálják filléreiket áldozatul letenni a művészet oltárára. Itt rejlik alapoka annak, mért nincs a magyarnak önálló festészeti iskolája, nem pedig a festészethezi hajlam s tehetség hiányában. Voltak hazánknak jeles festői tehetségei - Zichyt23 elvesztők, a 23 Zichy Mihály (Zala, 1827. október 14. - Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja. 1847-től a cárok udvari festője lett. Kisebb megszakításokkal haláláig Oroszországban dolgozott. 1847-ben ajánlással Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának rajztanára lett. 1849-ben festette meg Batthyány Lajos arcképét. 1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, akvarelljei, portréi születtek. 210
