Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-s Műhely =Acta Papensia xxi (2021) 1-2. szám uradalmi bérlőt találunk, akik között persze voltak olyanok, akik italmérési jogot, mészárszéket, stb. béreltek, de feltehetőleg földbérlők is voltak köztük. Pápán tehát nem állja tehát meg a helyét Hanák azon elgondolása, hogy a rendi korszakban a velük szemben foganatosított diszkriminatív rendelkezések rászorították volna a zsidóságot, hogy profitjukat folyamatosan üzletükbe forgassák vissza. Bár valóban nem fektethették be pénzüket teljesen szabadon, a fenti példák bizonyítják, hogy mégis módjukban állt pénzüket másra is elkölteni, mint saját vállalkozásukra. Sőt, Neuman Ábrahám esetében azt is láthattuk, hogy a megvett házakkal nem csak „holt tőkéjüket” gyarapította, hanem keresztény szomszédjaihoz hasonlóan kiadásukkal profitra is szert tehetett. ÖSSZEGZÉS Dolgozatomban a zsidóság gazdasági sikereit magyarázó tézisek egyikének, a páriakapitalizmus-elméletének lokális keretek közötti empirikus vizsgálatára tettem kísérletet. Ehhez elsőként Bolgár Dániel tanulmányát összefoglalva felvázoltam, hogy középkori elképzelésekhez kapcsolódva Kari Marx közvetítésével, hogyan alakult ki a tézis Werner Sombart, illetve Max Weber munkássága nyomán, és hogyan jelent meg, majd formálódott át a magyar történettudományban, leginkább Hanák Péter történetírásában. Az elmélet több ponton vitatható, ezek közül én hármat emeltem ki. Egyrészt a XIX. század végi pápai elit és felmenőik (valamint utódaik) életútjait vizsgálva arra a kérdésre kívántam választ találni, hogy vajon a Hanák Péter által feltételezett, a XIX. század első felének terménykereskedői és a századvég iparmágnásai közötti személyi kontinuitásra találhatunk-e bizonyítékokat Pápán. Valóban már a rendi társadalomban is kapitalista módon üzletelő, gazdag felmenők gyermekei kerültek-e fel a századvégi pápai virilislistákra, illetve, hogy felfedezhetünk-e az pályaképekben bármilyen felekezetsajátosat. 23 virilis és családjuk életútját sikerült többé-kevésbé rekonstruálnom. A zsidó vallású személyek között csak egy gyárost találtam, esetében a hanáki feltevés nem igazolódott, ahogyan annak sem találtam nyomát, hogy a századvég zsidó elitjének felmenői különösebben módosak, modern szemléletű üzletemberek lettek volna. Ezek mellett felekezetekre jellemző pályaíveket sem sikerült találnom. Az egyes életutak között kimutatható sajátosságok függetlenek voltak a virilisek vallásától. A zsidó virilisek ugyanolyan sokféleképpen kerültek a pápai polgárok közé, mint keresztény „osztálytársaik”. 73
