Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 1-2 szám

-=■ Műhely 3-Acta Papensia XXI (2021) 1-2. SZÁM

pedig a nyereségüket sem tudták másba befektetni, csak visszaforgatni saját üzleteikbe. Az így felhalmozott tőkét és szakértelmet aztán a modernitás beköszöntével kedvezőbb feltételek között kamatoztathatták. Korábbi páriasorsuk így az újkorban mesés vagyonok, gazdasági csúcsteljesítmények megalapozójává vált.20

Bolgár szerint bár az elmélet tudományos igényű kidolgozására a XX. századig kellett várni, gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Az imént említett kereseteket a középkori keresztény gondolkodás erkölcsileg szennyesnek vélte és az uzsora fogalmával írta le — elkülönítendő a tisztes megélhetésektől. Az uzsora akkoriban minden olyan kölcsönüzletet jelölt, amelyikben a hitelező kamatot követelt az adóstól, sőt a helyzetet tovább bonyolítandó, tulajdonképpen minden olyan tevékenységet magába foglalt, amik „verejték nélkül hoztak nyereséget”20. A XII-XIII. századtól az uzsorást egyre inkább összemosták a zsidóval, így teremtve meg a nyerészkedő zsidó pénzember archetípusát. A folyamat mikéntjéről a szakirodalomban vita folyik. A régebbi munkák amellett érvelnek, hogy valós foglalkozás-szerkezeti változások álltak a háttérben, tehát a zsidók aránya tényleg magas volt a hitelezők között, mivel a keresztények számára a vallásilag tiltott pénzkölcsönzés a zsidó pénzembereknek nem volt aggályos, a XI. században meginduló gazdasági konjunktúra következtében azonban egyre nagyobb szükség volt az ilyen pénzügyietekre. Ezzel szemben a Bolgár által leginkább Giacomo Todeschini tanulmányai alapján felvázolt új tudományos elbeszélés szerint az uzsorás „elzsidósodása” csupán képzeletbeli volt. A keresztény és zsidó gazdasági attitűdök alapvetően nem különböztek egymástól, az egyháznak nem is kifejezetten az izraelita hitelezőkkel volt gondja, hanem minden nem egyházi pénzemberrel, akik üzleti konkurenciát jelentettek számára. Az uzsorást azért kötötték össze a zsidó és Júdás egybeolvasztott alakjával, mert ezzel kívánták érzékeltetni az ilyen tevékenység bűnösségének súlyát, egyszersmind utalni az ezzel foglalatoskodók keresztény közösségből való kitaszítottságára, nem pedig azért, mert az uzsorás valóban zsidó származású lett volna. Akárhogy is történt, arról nem vitáznak a téma kutatói, hogy a XIII. századra kialakult a zsidó uzsorás képe, amely a későbbiekben sem veszett ki az európai közgondolkodásból.21

A nyerészkedő zsidó alakjának XIX. századi felújításával a század közepéig, 1843-ig kellett várni. Ekkor írta meg és adta ki Kari Marx A zsidókérdésről című

20 BOLGÁR 2016. 1.

21 BOLGÁR 2016. 1-3.

H= 6 s-