Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-2 Műhely =Acta Papensia xxi (2021) 1-2. szám resség és a felekezet összefüggésének teóriája nem Weber munkáiban született meg. Ilyen elgondolások már korábban is, és Weber után is léteztek, csakhogy azokban a főszereplők nem a protestánsok, hanem a zsidók voltak. Az utóbbi mintegy százötven évben számos teóriát kifundáltak a zsidó-keresztény egyenlőtlenségről szóló diskurzusban résztvevők az izraeliták szellemi és (az előbbitől el nem vonatkoztatható) gazdasági eredményeinek magyarázatára.16 Ezek a zsidó vallásos nevelés intellektualizáló hatásától a „üldöztetéseken keresztüli [gén] szelekció”-ig17 terjednek. A rendelkezésre álló magyarázó modellek legtöbbjének komoly hagyománya van, meggyőző empirikus igazolásuk azonban nemigen lelhető fel.18 Dolgozatom célkitűzése hogy a zsidó sikereket magyarázó elméletek közül a hazai és nemzetközi szakirodalomban is népszerű páriakapitalizmus-elmélet ellenőrzésére tegyek kísérletet lokális keretek között.19 A következőkben e tézis ismertetésére és a hozzá kapcsolható hazai kutatások bemutatására teszek kísérletet, alapvetően Bolgár Dánielnek a páriakapitalizmus-elmélet keletkezéstörténetét felgöngyölítő tanulmányát tömören összefoglalva, azt az általa elemzett források és más tanulmányok alapján néhány ponton kiegészítve vagy attól eltérve. A PÁRIAKAPITALIZMUS-ELMÉLET FORMÁLÓDÁSA A tézis lényege Bolgár tanulmánya alapján viszonylag egyszerűen összefoglalható : a modernitás előtt a zsidóságot a többségi, keresztény társadalom kizárta a megélhetés tisztességesnek tételezett terrénumairól (méghozzá a föld- és háztulajdonlásból, a céhtagságból és a hivatali pályák betöltéséből), így a kitaszított, azaz páriává vált zsidók előtt nem maradt más lehetőség, minthogy a kereskedelem és a pénzügyietek felé forduljanak. A fent említett tiltások miatt 16 E tézisek részletes bemutatására és kritikájára lásd BOLGÁR 2014. 131-214. 17 MURRAY 2007. 123. 18 BOLGÁR 2014. 192-193. 19 Nem kívánok azonban foglalkozni a páriakapitalizmus-elmélethez hasonló, alapvetően Ferdinand Tönnies, Werner Sombart, Max Weber, de leginkább Georg Simmel vonatkozó munkáiból kiinduló middleman minority theories avagy magyarul - a Jonathan H. Turner és Edna Bonacich vonatkozó munkáját fordító Tóth Máté szerint - kissé leegyszerűsítően fordított közvetítő kisebbségek elméletével. (TURNER - BONACICH 2001. 127-131.) Az e tézist alkalmazó szerzők sok esetben szinonimaként használták a páriakapitalizmus fogalmát a közvetítő kisebbségekével (ZENNER 1991. 5-7.; a pontatlan fogalomhasználatra lásd például CHUN 1989), azonban míg előbbiben a kirekesztettség jelenti a siker titkát, utóbbi a törpe kisebbségek elméletéhez hasonlóan a gazdaságilag prosperáló kisebbségi csoport alacsony létszámában látja azt. 5