Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 3-4. szám
Szemle =Acta Papensia xxi (2021) 3-4. szám A kastélyba bejáratos alkalmazottak közé tartozott dr. Klempa Károly (1898-1985) premontrei szerzetes, francia-német szakos gimnáziumi tanár, akit mellékállásban a hercegi könyvtárosi és levéltárosi feladatok elvégzésével bíztak meg. 1984-ben, egykori veszprémi püspökként igen szűkszavúan nyilatkozott a Festetics családról, a velük való kapcsolatról — pedig az összes interjúalanya közül ő tudott a legtöbbet róluk. Az anyai ágon osztrák (grazi) származású Klempa az özvegy hercegné bizalmas baráti köréhez tartozott. A hercegnével németül társalogtak, s ha kellett, tanácsokkal is ellátta. A Bécsben élő családdal később is személyesen tartotta a kapcsolatot. (A Festetics IV. György-féle interjúból az is kiderült, hogy 1956. évi magyar forradalom és függetlenségi harc idején az édesanyja felajánlotta segítségét Klempa Ausztriába való kitelepüléséhez, de ő nem élt ezzel a lehetőséggel. 1973-1976 között Klempa zalaszentgróti plébánosként közbenjárt annak érdekében, hogy a hercegnőt a keszthelyi mauzóleumba temethessék, de az áttemetés akkor még — állítólag a mauzóleum rossz állapota miatt — nem sikerült.) Az uradalomtörténet iránt érdeklődő olvasó arra is kíváncsi, hogy miként működött a kastély, mint mikrovilág, és a több uradalomból álló nagybirtok, mint makrovilág, gazdasági társadalomszervezet. Az elszórt adatokból egy olyan hierarchikus szervezet rajzolódik ki előttünk, melynek élén a mindenkori herceg állt, a hatalmat az ő megbízásából és felhatalmazásával az udvarmester és a főtitkár (hercegi titkár) gyakorolta az uradalmi szakigazgatást végző vezető tisztségviselők segítségével. A szakterületek közül az erdőgazdálkodás emelkedett ki, melyet a főerdőmester az 5 kerület élén álló egy-egy főerdész segítségével irányított. Az erdőgazdaságok Berzencén, Keszthelyen, Válluson, Zalaszántón és Zsitván működtek. A keszthelyi majorsági gazdálkodást a gazdasági iroda (élén a gazdasági felügyelőnek, máskor főintézőnek nevezett vezetővel), a kastélyparkhoz közeli kertészetet közvetlenül a főtitkár felügyelte, a munkákat a főkertész irányította. A szőlészet központja a vonyarci pincészet volt. A híres fenékpusztai ménest a ménesmester irányította. A ménes Tasziló és utódai alatt is kiemelt figyelemben részerült. A család tulajdonában lévő nagy kiterjedésű Balaton-szakaszt (vízhasználati jogot) a Balatoni Halászati Rt. bérelte. A balatoni fürdő és a hévízi fürdő szintén a főúri jövedelmeket gyarapította, melyeket központilag kezelték. A főpénztárnok és egy pénztárnok gondoskodott a bérleti díjak beszedéséről, a heti fizetések kiadásáról, a banki átutalásokról. Az özvegy hercegnét is ő látta el készpénzzel. Az uradalmi gazdálkodás egésze (mező- és erdőgazdálkodás, állattenyésztés) arra fókuszált, hogy a készpénz-bevételeket növelje, a készpénzkiadást minimalizálja. A vadászat sem úri passzió volt csupán: az évi kis- és nagyvadászatokon elejtett vadakat a legtöbbet ígérő kereskedőnek adták el. A gazdálkodás modernizációja nem változtatott a tradíción: a fizetések túlnyomó 513
