Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 3-4. szám
-s Szemle Acta Papensia XXI (2021) 3-4. SZÁM részét természetben (lakás, gabona-, bor- és tűzifajárandóság, sertéstartás, illetményföld) adták ki, az alkalmazottak a felesleges természetbeni járandóság (pl. tűzifa, bor) értékesítésével tudtak készpénzhez jutni. Még a szobalányok is napi fél liter bort kaptak, amit aztán pénzzé tettek. Az erdőgazdálkodás is számos lehetőséget biztosított a visszaélésekre (bizonyos fokú „lopást” elnéztek, a gazdasági rendszer szerves részének tekintettek). A számadásokat a főszámvevő vizsgálta meg. Mivel a hercegek 1938-ig sokat voltak távol, az uradalom és kastély igazgatása teljhatalmú megbizottaikra hárult. A birtokigazgatás egykori központi vezetői közül már senkit sem lehetett megkérdezni, így csak leszármazottaik és az alsóbb szintű szakalkalmazottak (intézők, főerdészek, erdészek) és a szolgaszemélyzet (huszárok, szobalányok, uradalmi cselédek stb.) töredékes emlékeiből állíthatja össze az olvasó, hogyan élhetett a főúri család a XX. század első felében. A könyv a nagyközönségnek és nem a szűkén vett történész szakmának készült. Értékét növeli a közzétett források mellett a nagyszámú fotó, amely a kutatás során került elő. A Bevezető és az Utószó eligazítja az olvasót a témával kapcsolatos szakirodalomról, így lehetővé teszi a családtörténet további mélyebb megismerését is. A betűrendes névmutató, amely amellett, hogy a visszakereshetőséget segíti, a család társadalmi beágyazottságát könnyen felderíthetővé, rekonstruálhatóvá teszi. (Klempa Károly és Klempa Sándor benne valószínűleg figyelmetlenségből külön van föltüntetve, valójában egy személyt takar. Hencz Aladár és Hentz Aladár, Nemes István és Nemes Pista esetében is egységesíteni kellett volna a nevet.) Hiányoljuk a lábjegyzeteket, amelyek a visszaemlékezők téves adatait pontosíthatnák, és az interjúk elején a visszaemlékezők foglalkozásának megjelölését. Nehézséget jelent, hogy az interjú elején nincs feltüntetve az illető foglalkozása, így a szöveg olvasása közben az olvasónak kell beazonosítania az adott személyt. (Itt jegyezzük meg, hogy a családfán is van pontatlanság: Festetics IV. György két fia közül Tasziló nem 1978-ban, hanem 1977-ben; György nem 1984-ben, hanem 1985-ben született. Legalábbis a vele készült interjú szerint. A nők esetében a férjek nevét, házasság idejét minden esetben fel kellett volna tüntetni.) A könyv olvastán egy zárt magánvilágot ismerünk meg a legrészletesebben. A magas kerítésekkel körülvett főúri kastély fizikailag is elkülönült a várostól, amelyet Tasziló tudatosan messzire elkerült; fia és annak felesége idején oldódott a merev elkülönülés. A két entitás különállását tükrözte a temető is, amelyben a mauzóleum (1925) az ide temetett családtagok végső nyughelye volt, míg a körülötte lévő rész az alkalmazottak sírjait adott helyet. A városlakók távolabb temetkeztek. Az elkülönülés nem csak a kastély és külvilág között, hanem a kastély, mint zárt világ területén is minden téren megmutatkozott. A hercegi család a vendégeknek és az állandó személyzetnek is külön lakrészt biztosított. (Az 514
