Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
Szemle =Acta papensia xxi (2021) 1-2. szám Berszán Lajos kényszerű zágoni időzését követően elsőként a Görgényi havasok lábánál lévő, a zömmel magyarok lakta Görgényüvegcsűrben helyettesítette 1966-ban másfél hónapig a plébánost, amely igazi pásztori feladatokat jelentett, és amire máig örömmel gondol vissza. Igazi szeretetteljes közösségben telt el a rövid idő, amit újabb zágoni tartózkodás követett. Ezután 1967-ben a katolikus szórványban, Uzonban és két filiájában, majd Zabolán helyettesített rövid ideig, pünkösdkor viszont már Csíkszentgyörgyön, hívekkel tele templomban szolgálhatott. Külön ajándékként élte meg, hogy a hegyen lévő csángó telepekre, Csínodra, Egerszékre és Gyürkére is kijárhatott, ahol az éjféli mise karácsony éjszakáján máig felejthetetlenül szép, elevenen élő emléke. Buzgó és kemény székelyeket pásztorolhatott itt. 1968 novemberében Márton Áron a fiatal káplánt a mezőségi szórványba, Magyarszarvaskendre helyezte, immáron plébánosnak. Innen látta el a falu filiáját, Magyarköblöst is. Szolgálatát különösen nehéz körülmények között kezdte meg. Nem csak kevés volt a római katolikus, hanem minden pusztult, még a templom is. A filiában misére sem jártak szolgálatának kezdetén, azonban a szeretet, amellyel híveit személyesen felkereste, Kecseten pl. egyetlen személyt, meghozta gyümölcsét: 20 emberből 18 rendszeres templomba járóvá lett, a pusztuló templomot is helyre hozták, sőt, a lelkipásztort nélkülöző reformátusok ugyancsak ide jöttek el Isten igéjét hallgatni. Itteni lelkipásztori munkája ékes példája a szórványgondozásnak és az ökumené gyakorlásának. Itt megbizonyosodhatott arról, hogy a tanultakat az életben kell tudni úgy alkalmazni, hogy abból megtapasztalható legyen a hívek felé áradó szeretet. Ezen az állomáshelyén került halál közeli állapotba (bélcsavarodás következtében), amiből egy „áldott kezű román sebész” mentette meg, hogy emlékezetesen szép szolgálattal búcsúzhasson el a faluközösségtől. Szolgálatát Altorja, Feltorja katolikusai között folytatta, ahonnan 1980-tól Tekére került. Itt pásztorolta híveit reformátusok, evangélikusok, ortodoxok között, akiket együtt, mint különböző felekezetek és népek közösségét Isten virágoskertjének nevezett. Az eltérő vallású és anyanyelvű közösségek megbecsülésére Márton Áron mutatott példát mindnyájuknak. Tekéből az idős református lelkészt rendszeresen a mindenkori plébános vitte el a mezőerkedi szórványba. Péter és Pál búcsúünnepére pedig az ortodox hívek papjuk vezetésével mentek el a római katolikus templomba, ahol a szertartás közös szeretetvendégséggel ért véget. Teke, Mezőerked, Szászlúdvég egyaránt szórványközösség volt, azonban a testvériségnek páratlanul szép példáját mutatták meg az itt élő római katolikusok és reformátusok. A szintén szórvány filiában, Szentmátéban pedig a román nyelvű görögkatolikus híveknek nem csupán megnyitották a római katolikus templomot, hanem papjuk is lett Berszán Lajos, magyarul és románul prédikálva, békességet hirdetve, megélve. „Ezek az emberek valóban Istennel élnek. A nacionalizmus nagyon messze állott tőlük... egy szív s egy 226 =-
