Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-£ Szemle =Acta papensia xxi (2021) 1-2. szám lélek voltunk valamennyien. Ezek az emberek távol álltak a politikától, távol álltak minden evilági előítélettől, keresztények voltak, szent, istenkereső népség!” — fogalmazta meg az itt eltöltött időben megtapasztalt testvériségről gondolatait, amelynek számtalan jelével találkozott. Innen érkezett 1981. augusztus 23-án Gyimesfelsőlokra, a „patakok országába”, küldetésének máig meghatározó helyére. Itt az igehirdető, lelkeket gondozó Isten szolgájából nagyszámú, buzgó katolikus híveinek iskolaépítő papja is lett. Lélekemelő volt a gyimesi emberrel való találkozása. A sok gyermek látványa olybá tűnt, „mint Isten trónja előtt illatozó virágcsokor”. Ugyanilyen feledhetetlen élményt jelentett a paptestvérek felkeresése is, mint a húsz gyermekes családból való Dani Gergelyé, vagy a tréfacsináló Kiss Andrásé. Már gyimesi küldetésének elején rávette híveit, hogy az elsőáldozók a régi viseletbe öltözzenek. A kezdeti vonakodás után meghatódva nézte a közösség a gyönyörű, hagyományos ruházatot öltött gyermekek bevonulását a templomba. Ezt követően minden ünnepen örömmel vették fel újra a jövőnek megmentett viseletűket. A hagyományok felélesztésének ez a módja természetessé lett, ami erősítette magyarságtudatukat. A templomi zene és énekkultúra gazdagításával pedig a népi vallásosság megőrzött emlékei a közösség művelődésében megint megfelelő helyükre kerültek. 1990 Pünkösdjén — negyven esztendei szünet után — ismét zarándokok sokasága érkezett a csíksomlyói ősi magyar kegyhelyre. Ekkor fogalmazódott meg a gyimesfelsőloki római katolikus líceum terve is, a „Sziklára Épített Ház” gondolata, a debreceni KÉSZ hathatós támogatásával. Ugyanekkor a helyiekkel összefogva egy közösségi és lelki központként szolgáló ház építésébe kezdtek a római katolikus egyház telkén, amely alkalmasnak ígérkezett zarándokok befogadására is. 1993-ban létrejött az alapítvány a költségek fedezésére, de felvetődött egy iskola létesítésének gondolata is, hiszen a nehéz anyagi körülmények között élő családok tehetséges gyermekei magyar nyelvű középiskolába nem juthattak el. így született meg a líceum terve, majd miután Berszán Lajos Bukarestben a Szentlélek segítségével az építéshez szükséges engedélyt is kijárta, 1993-ban immár letehették az alapkövet. A debreceniek továbbra is támogatták az ügyet. A terveket Haranghy Sándor debreceni mérnök készítette, debreceni fiatalok és felnőttek 1993-ban, 1994-ben önkéntes munkával vettek részt az építésben, de sok felajánlás érkezett Magyarországról, az Illyés, az Apáczai, a Mocsáry Lajos Alapítványoktól, azonban a legnagyobb támogató továbbra is a debreceni KÉSZ maradt. Az iskola névadója Árpád-házi Szent Erzsébet lett. 1994-ben megkezdődött ugyan a tanítás, de az órák a község klubtermében folytak, a diákok pedig az építkezés befejezéséig a plébánián laktak. 1996-ban viszont már beköltözhettek a kollégiumba. Az iskola felszentelésére 1998-ban, az első végzős osztály ballagásán került sor. Tanulságos, ahogy az ünnepelt visszatekint a kezdeti- 227 =-
