Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
~ Kisebb közlemények s-Acta Papensia xxi (2021) 1-2. SZÁM esetenként elvonultak a Sóstó közelében, főleg a Csikvárra vezető úton. így 1704 májusában Heister tábornagy, 1707 februárjában Johann Ludwig Rabutin lovassági tábornok. Előrenyomulásuk következtében véres harc alakult ki Csikvárnál a település, a Sárvízen átvezető híd és a kisebb erődítmény birtoklásáért. A város, illetve az azt körülzáró kuruc katonaság között többször került sor tárgyalásra a külső földterületek, különösen a szőlők művelése és szüretelése ügyében. Közismert, hogy Szekeres István kuruc brigadéros e tekintetben engedélyeket adott ki. Kevésbé ismert viszont, hogy 1706. április 17-én Fejér megyében kihirdették a fegyverszünetet, így a fehérváriak — ugyancsak kuruc hozzájárulással — a Sóstó mellett országos vásárt rendezhettek.40 A megye, a város, benne a Sóstó helyzetét befolyásolták a természeti viszonyok. A Sárvíz szabályozatlan vize Székesfehérváron túl több kilométer szélességet is elért, lecsapolatlan mocsárvilággal. Átkelni rajta csak két helyen, a csikvári és a cecei hídon lehetett. A Duna és a Sárvíz közötti elkülönült terület jól védhető volt, itt a kuruc vármegye működött. A megye tekintélyes része azonban Székesfehérvárral együtt osztrák uralom alatt maradt.41 4. II. József császár 1788 februárjában hadat üzent a török Portának. A háború váltakozó sikerrel folyt, Belgrádot is sikerült bevenni, de a császár célkitűzései nem valósultak meg. A török háború alatt nagy hadifogoly-hullám érte el a várost. A török katonákat kaszárnyában, raktárban, kolostorban helyezték el. A hadifoglyokon kívül menekültek, emigránsok is érkeztek Székesfehérvárra. Ezektől elszedték fegyvereiket és figyelemmel kísérték, hogy nem kémkednek-e. 1789-ben Fejér vármegye a városnak azzal adott át több gyanús emigránst, hogy helyezzék el őket és ügyeljenek rájuk. Ezeknek a törököknek a járvány veszély miatt a Sóstó melletti majorban adtak helyet. A szállásért a megye térítést adott, ezért a városnak pontosan jelentenie kellett, ha egy török meghalt.42 Ettől kezdve Székesfehérvárral kapcsolatban nem beszélhetünk többé ellenséges török katonákról. 5. A XIX. század elején, a napóleoni háborúk idején Székesfehérvár város katonákat, újoncokat állított, anyagi eszközökkel járult hozzá a háborúskodáshoz, a seregek részére útvonalat biztosított, gyülekezési helyet adott, a beszállásolások révén a katonáknak fedelet és ellátást nyújtott, hadgyakorlat és 40 JENEI Károly: i. m. (1977) 35. 41 FARKAS Gábor: i. m. (1977) 49-50. 42 KÁLLAY István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai. FMTÉ 18. Székesfehérvár, 1988. 230.-= 189 —
