Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-s Szemle s-Acta Papensia XX (2020) 3-4. SZÁM hisz férje üldözte, otthonukból elkergette, de ő ennek ellenére képes volt megbocsátani, tevékeny szeretettel ápolni a hűtlen, rossz útra tért embert, akit ez a megbocsátó szeretet megtérésre indított. Ez azonban csupán átmeneti állapotnak bizonyult. Végül visszaeső bűnösként önkezével vetett véget életének. A bibliás asszony mély hite, erkölcsi tisztasága, az Úr iránti elkötelezettsége, az emberek iránti szeretete mély hatást gyakorolt azokra a közösségekre, amelyekkel kapcsolatba került. Ezzel magyarázható, hogy megőrizték emlékét. A szerző tanítványai sokaságáról beszél, hiszen tevékenysége, missziója eredményeként nagyszámú hallgatóság gyűlt hozzá, hallgatta igemagyarázatait, énekeit. Többen elmondták, milyen életre szóló hatással volt rájuk ez az egyszerű, rendíthetetlen hitű, megnyerő személyiségű asszony, aki „csak az Igére figyelt”. A kötet gerincét Borkő Juliánná bibliaköri és evangelizációs munkájának ismertetése alkotja, amelynek legfőbb célja a gyülekezetépítés, a gyülekezeti élet lelki tartalommal való megtöltése volt. Mindeközben gondosan ügyelt arra, nehogy elkülönüléssel, a gyülekezetből való kiszakadással vádolják, ezért 1911- ben létesült bibliakörét, amelyet az egyház egyesületként tartott számon, kezdettől fogva a templomban tartotta. Az istentisztelet előtt vagy után a gyülekezet női tagjai közös énekre, imádságra, bibliaolvasásra maradtak együtt. E körből alakult meg 1912-ben a kopácsi református nőegylet, amelynek tagjai hetente egy alkalommal rendszeresen találkoztak. Ez a közösség rendkívüli karitatív tevékenységet folytatott. Gondoskodott a templomi liturgikus textilekről, az úrvacsora jegyeiről, továbbá a templom épületében összejöveteleikre alkalmas helyiség kialakításáról. Fölkarolta a szegényeket, az elhagyatottakat, az I. világháborús hadiözvegyeket és árvákat. 1926-ban a nagy árvíztől sújtottakat támogatta. Borkő Juliánná segítette Novák Olga lelkésznőt belmissziós tevékenységében, női bibliakörök szervezésében. Borkő Juliánná élete is összefonódott a belmisszióval. Faluján kívül más baranyai, szlavóniai, sőt, magyarországi közösségeket is felkeresett és buzdított, vigasztalt az Ige üzenetével. Ahol megfordult, tiszteletet, szeretetet ébresztett hallgatóiban. Negyven esztendeig szolgálta az Urat, vigasztalta a szenvedőket, az egyház iránti hűségre nevelte a fiatalokat, segítette a lelkipásztorokat és úgy megerősítette a gyülekezetek hitéletét, hogy a templomlátogatás korábban nem tapasztalt méreteket öltött. Éppen a kiüresedett hitélet adott lehetőséget a neoprotestáns kisegyházaknak a kiábrándult hívek megszólítására. Borkő Juliánnát is megkörnyékezték, ámde ő kitartó hűséggel ragaszkodott református vallásához, egyházához és az őt meggyőzni szándékozó prédikátorokat ide vágó bibliai idézetekkel, bölcsen elhárította. Megmaradt az Úr szerény szolgálóleányának, pedig konferenciákra, vallásos összejövetelekre rendszeresen meghívták, amelyeken evangelizációs lélekkel tett tanúbizonyságot Krisztusról. Tevékenysége nyomán váltak sokan a Szentírás és hitbuzgalmi munkák olvasóivá. Bibliakörös asszonyait, mintegy 80 főt, 431 =-
