Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-= Szemle =Acta Papensia xx (2020) 3-4. szám sokként jelentek meg. Részletes feldolgozása csak kéziratban olvasható Sárospatakon, a Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtárában, a szerző hagyatékában. Máté János a Reformátusok Lapjában 1996-ban ugyancsak írt Borkó Juliánnáról. Lábadiné Kedves Klára munkája a reformáció 500. és Borkó Juliánná halálának 70. évfordulójára látott napvilágot a horvátországi magyar kulturális és tudományos folyóirat, a Rovátkák 2017. évfolyamának 3-4. számaként önálló kötetben, 19 archív felvétellel. Teljességre törekvő munka, amelyben Borkó Juliánná istenáldotta szolgálatát mutatja be, ez alkotja a kötet első részét. Második részében Borkó Juliánná énekeit, verseit közli, majd a harmadikban önéletírását. Ez a 152 oldal terjedelmű kötet kilenc fejezetben mély átérzéssel tárja az olvasó elé egy parasztasszony evangelizátori küldetését és ennek alárendelt életét. Az első, Isten kezében című fejezet Borkó Juliánná (1869-1947) példaadó életére úgy hívja fel olvasóinak figyelmét, hogy rávilágít arra a különleges elhivatottságra, amelynek alapja az Úr iránti megingathatatlan hűsége volt, ami a mások iránti szolgálatban teljesedett ki. Ennek legszebb példája közösségszervező ereje, amelynek köszönhetően ez a mélyhitű, számtalan súlyos megpróbáltatást átélt asszony gátat emelt annak a gyülekezetromboló folyamatnak, amely a liberalizmus, teológiai racionalizmus következtében a XIX. század második felétől a magyar református közösségek hitéletét is kikezdte. Kopácson született, itt élt ez a bibliás asszony, ahol személyes tragédiáit követően a bibliakörnek tagja, majd vezetője lett. Rendkívüli lelki ajándékokban bővelkedő, gazdag szókinccsel megáldott, elhivatott egyéniség volt, aki miszsziós lelkülettel, kegyes életpéldájával igyekezett a tévelygőket, a kiábrándultakat, az Istentől elfordulókat az Űrhoz vezetni. Erre tette fel egész életét, amelyben saját vallomása szerint érezte a Szentlélek vezetését és azt, hogy a Megváltó minden élethelyzetében vele volt. Különös bölcsességgel, az életből vett példákkal magyarázta hallgatóinak a Szentírást, amellyel képes volt közel vinni hozzájuk az Igét. Keresztfia, Berta Imre református lelkész találóan nevezte „nő-Sztáraynak”. A kötet végén olvasható önéletírása, melyet Novák Olga (Vörösmart, 1889 - Budapest, 1961) lelkészasszony ösztönzésére 1926-ban vetett papírra. Vele egész életében szeretetteljes kapcsolatban maradt. Ez késztette arra a kötet szerzőjét, hogy összevesse a drávaszögi Novák Olga és Borkó Juliánná életének sok hasonlóságot mutató mozzanatait (gyermekek elvesztése, a férj elzüllése). Lábadiné Kedves Klára ezután végigköveti Borkó Juliánná életének legfontosabb állomásait. Bemutatja szülő- és lakhelyét, a családot és a faluközösséget, ezen belül a gyülekezetét, amelynek életéből valójában hiányzott Krisztus. Az ő életének középpontjába gyermekei elvesztését követően került az Úr, ráébresztve arra, hogy mi a küldetése. Ahogy a szerző jellemzi: „Átadja életét Krisztusnak, örök hűséget fogad Neki.” Megpróbáltatásai ugyan nem értek véget, 430 s-
