Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
s Kisebb közlemények =Acta Papensia xx (2020) 3-4. szám tárgyi kultúrájukat, a kisnemesi konyhát, társadalmi életüket, rokoni kapcsolataik ápolását, a nem nemesektől elkülönült szórakozásukat. A történeti hagyományok erőteljes őrzésének legszebb példája a Győrffyek malombirtoklásával összefüggő malomvacsora, az ilyenkor szokásos „Győrffy-karéjok” (kenyérszeletek) szétosztása és elfogyasztása. A középkorba visszanyúló nemesi múlt ápolásához hozzátartozott a családi levéltárak, levelesládák megőrzése, megismerése, megismertetése, a pecsétek és címerek használata. A fejezet lezárásaként 34 kép segítségével Somogyi Győző festőművész művészi címerábrázolásaival, a községi pecsétek rajzaival ismerkedhetünk meg. Általános jellemzőiként mutat rá a térség nemességének nemzeti érzésére, jogszokásaikban a hagyományokhoz való ragaszkodásukra. Ezekbe a kisnemesi református közösségekbe érkeztek meg minden esztendőben a Pápai Református Kollégium küldöttei; a legátusok lelkészi szolgálattételre, a szupplikánsok pedig adománygyűjtés céljából. A kötet hetedik fejezetében ezzel a kérdéskörrel, Monoszló példájával külön is foglalkozik a szerző, hangsúlyozva, hogy a kollégium adászteveli száműzetésének idején sem maradtak el az ünnepi követek, hiszen ekkor a pápaiak helyett Debrecenből, Sárospatakról, Losoncról érkeztek teológusok. Részletesen szól mind a legációról, mind a szupplikációról, a pápai legátusok törvényeiről, amelyeket a Káli-medencéhez rokoni szálakkal kapcsolódó Mándi Márton István törvénykönyve tartalmaz. Fáy András, Csokonai Vitéz Mihály, Jókai Mór legációit bemutatva szépirodalmi példákkal színes képet rajzol erről a mai napig élő szokásról. Kár, hogy az egykori pápai lelkipásztor, a csőri születésű Olé Sándor (1884-1976) „Pápai diákemlékek” címmel 2004-ben Pápán megjelent könyvének a legációra vonatkozó adatai nem kerültek ide. Kiemelten szól a monoszlói legátusokról és szupplikánsokról, a nekik juttatott adományokról, amelyben a közösség egyetértése mutatkozott meg. A kötet utolsó fejezetében mutatja be a monoszlói Csekő nemzetségből származó id. Csekő Géza (1903-1965) felmenőinek és leszármazottainak történetét, leszármazási rendjét (genealógiáját) a nemességszerzéstől napjainkig. Sorra veszi a nemesi összeírásokat, a családnak Pápával, a Pápai Református Kollégiummal való kapcsolatát, gazdagsági körülményeik alakulását, jellemzőit, a háborúk okozta megpróbáltatásokat, majd a család egymást követő nemzedékének életútját, a hagyományok elhalványulását. A család az 1945 utáni megpróbáltatásokat is sikerrel vette. Összetartozásukat az 1990 után megszervezett családi összejövetelek is bizonyítják.- 387 -
