Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-s Kisebb közlemények s-Acta Papensia XX (2020) 3-4. SZÁM A következő társadalmi szintként jelölte meg a szerző a honoráciorokat, a nem nemesi származású értelmiségieket, akiket a rendi korszak végén a nemesekkel sok tekintetben egyenrangúnak tekintettek. Az e réteghez tartozó ügyvédekkel, lelkészekkel a kötet hatodik fejezetében foglalkozik. Az ügyvédeknek két csoportja volt: a nemesi származásúak és a nem nemesi származásúak. Tanácsot, okiratszerkesztést, peres ügyeikben pedig képviseletet kértek tőlük. Hírük többnyire szóban terjedt. A nemeseknél az ügyvédi pálya kiemelkedést, gyakran az elszegényedésből való felemelkedést jelentett. Közéjük tartozott Kóvágóörsön a Diskay, a Bárány, a Mezriczky, a Czigány család, továbbá a köveskáli Nagy, Győrffy, Kaszás, és Balogh család. A Győrffy nemzetségből öt ügyvéd is kikerült. A Köveskálról, Kóvágóörsről származó ügyvédek között többen nagy tekintélyű, neves szakemberek voltak, a megnevezett két településen túl Tapolcán, Devecserben tartottak fenn ügyvédi irodát. Rajtuk kívül figyelemre méltó a zsidó származású híres ügyvédek tevékenysége is, akik között a Káli-medencéből származtak a Vágó, Sólyom, Csányi [Geyer], Szűcs, Hirsch, Kovács [Kohn], Fehér, Berger nevűek. A honoráciorok közül kiemelkedett a közösségnek evangélikus lelkészeket adó Barla család, amellyel a kötet utolsó előtti fejezetében olvashatunk. A Barla családban magyar, vend, szlovák és német anyanyelvű ágak fonódtak össze, aminek következtében a lelkészek valamennyi közösség szolgálatára képesek voltak. A család archívumát egyik leszámazottjuk, Simonyi Ernőné Bárány Erzsébet őrizte meg. A családi hagyományból és az írott forrásokból tárul elénk a felesége révén a Petőfi-rokonsághoz kapcsolódó, jogban járatos Barla Mihály életútja, lelkészi, valamint tanári szolgálata és irodalmi munkássága. Megismerjük fiai karriertörténetét és feleségének, Hruz Lídiának kecskeméti felmenőit. A nemesi közösség működését Kóvágóörs példájával jellemzi. Az önkormányzó faluközösség életéről, társadalmáról ad képet, miközben bemutatja a Káli-medence többi kurialista települését is. Áttekintést ad a kurialista községek szervezetéről, belső igazgatási rendjéről, a helyi szokásjogról, valamint a nemesi közbirtokosságról. Ezt követően a Kóvágóörsi közösségeket részletezi. Ennek keretében tárgyalja az autonómia kereteit, a nemesi közbirtokosságokat (Kóvágóörsön az evangélikus és katolikus birtokosok is külön közbirtokosságot alkottak). Sokirányú működésüket három funkcióban fejtették ki: a községi igazgatásban, a közös gazdálkodásban és az ingatlanvagyon kezelésében. Szerepük meghatározó volt a közösségi és egyéni érdekek összehangolásában,- 388
