Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-s Kisebb közlemények s-Acta Papensia XX (2020) 3-4. SZÁM A bevezetőben Gelencsér József bemutatja a tájat és ismerteti célját, amely szerint a kistáj népi jogéletét, jogszokásait, jogintézményeit úgy kívánja bemutatni, hogy közben rávilágít a helyi társadalom rétegzettségéből adódó jellegzetességekre. Az elődök kutatásainak módszerét alkalmazva fejezetenként érvényesítette a jogtudomány szempontjait. Minden fejezetben foglalkozott a jogtörténeti előzményekkel és hasznosította a néprajzi kutatás eredményeit. A kistáj népi jogéletének bemutatásakor összehasonlító elemzést is végzett más tájak, etnikai csoportok jogszokásaival. Különös figyelmet fordított a jogtörténeti, a néprajzi és a népi jogélettel kapcsolatos szakirodalomra, de nem kerülték el figyelmét hírlapi források és szépirodalmi munkák sem. Külön erénye a tanulmánykötetnek, hogy az egyes fejezeteket mindig összefoglalóval, a lényegre rávilágító gondolatokkal zárja. Közérthetően meghatározza a szokás, jogszokás, szokásjog, jogalkotói jog jellemzőit, a köztük meglévő különbséget, amelylyel megkönnyíti a jogban kevésbé járatos olvasó dolgát. Ezt követően tér rá a népi jogélet részterületeire. Elsőként a nemességet, a nemesi közösséget és hatáskörét elemzi, döntően a Kóvágóörsi példán keresztül. Először a nemesi jogállás megszerzését részletezi a Hármaskönyv alapján. Megismerjük a négy alapjogot, az ezekből következő további jogokat, amelyek hét területet ölelnek fel. Hangsúlyozza, hogy a nemesség nem volt egységes, legáltalánosabban három réteget alkotott: felsőt, középsőt és alsót. Külön kiemeli az alsó réteghez tartozókat, hisz a Káli-medence nemességét ők alkották. A továbbiakban bemutatja a félnemeseket vagy agiliseket, valamint a honoráciorok rétegét. Ezt követően szól arról a változásról, amely az 1848. évi áprilisi törvényekkel bekövetkezett. A Káli-medencében protestáns kisnemesek éltek Balatonhenyében, Köveskálon, Kóvágóörsön és Monoszlón, de mellettük szép számú agilisról is beszélhetünk. Egyházi nemesek a török hódoltságot megelőző időben éltek e vidéken. Nem hanyagolható el az újkorban a honoráciorok száma sem. A nemességhez kapcsolódóan a kötet ötödik fejezeteként a kisnemesi múlt emlékeit tárgyalja a szerző. Bemutatja és elemzi a kurialista falvak községi szervezetét a községi törvény (1871) előtt és után, rávilágítva a nemesi életmód, mentalitás jellemzőire, az életforma virágkorára, majd a hanyatlására. Rendkívül érdekes része a fejezetnek a továbbélő múlttal foglalkozó alfejezet. Ebben ismerteti a településszerkezet és építkezés jellemzőit, az együvé tartozás tudatának és az ősök emlékének ápolását, melynek része volt az egyenes és oldalági leszármazottak név szerinti ismerete. Megismerjük a házassági szokásaikat, ’ 386 s-
