Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 3-4. szám

-s Forrásközlés =Acta Papensia xx (2020) 3-4- szám

Ugyanakkor ebbe a 36 oldalas füzetbe - minden bizonnyal tévesen - befűztek egy olyan lapot is, melyen még az 1723-as évre beszedett adók egy töredéke (az Újvárosi utcában lakók egy részének befizetése) olvasható. Ez arról tanúskodik, hogy vagy már abban az évben is volt egyháziadó-behajtás, vagy 1724- ben visszamenőleg is szedtek adót a lelkipásztorok és a rektor korábbról felhalmozódott tartozásainak kiegyenlítésére. Ebben a táblázatban három számoszlopot is feltüntettek: az első a kivetett, a második a befizetett adó összegét, a harmadik a hátralékot tartalmazta volna. Maradéktalanul csak az első oszlop lett kitöltve, a teljesítések oszlopában az adófizetők kb. 50 %-ánál szerepelnek számok, míg az utolsó oszlopot teljesen üresen hagyták.

Ez a három számoszlopos rendszer a későbbi években többször nem fordult elő. Egyes esetekben (1733-1741, 1748, 1750-1751, 1760) egy két számoszlopos rendszer (kivetés és teljesítés) alapján folyt az adóbeszedés, máskor (1731, 1744, 1757-1759.1783,1785,1791) pusztán a beszedett összegeket tüntették fel. 1747-ben a kivetett összegeket szerepeltették, és a befizetést minden esetben solvit szóval jelezték. Két olyan behajtás is történt (1782,1791), amikor nem csak a készpénz befizetés, hanem a gabonabeszolgáltatás mértéke is fel lett tüntetve, egy listánk (1787) pedig pusztán a gabonahozzájárulás beszedéséről tájékoztat.

Az 1724-es megállapodás indoklása szerint az éves adóbeszedés ilyetén rendszerének bevezetésére azért volt szükség, mert a gyülekezet prédikátorainak és rektorának fizetése abban az időben sokszor késlekedett, vagy el is maradt.1 Ezt más források is alátámasztják.

Az első fennmaradt presbitériumi jegyzőkönyv szerint már 1720-ban a perceptor mellé két egyházfit választottak, hogy a lelkészek fizetésére szánt pénzt egy lajstromban rögzített mérték szerint hajtsák be a gyülekezet tagjaitól, akik pedig nem fizetnének, azokat jelentsék a presbitériumnak.2 Ekkor tehát már határoztak az utcánkénti adóbehajtásról, de még nem kapták meg az adószedők a megfelelő felhatalmazást ahhoz, hogy a hátralékosoktól be is tudják hajtani az elmaradt összegeket.

1723-ban még mindig problémák adódtak az összegek behajtásával. Akkor a presbitérium úgy rendelkezett, hogy a nem fizető gyülekezeti tagokat is rá kell szorítani a kivetett adó lelkiismeretes megfizetésére.3 Ezután került sor az

' „...a’ Tiszteletes Egy Házi Szolgák és Scholai Tanítok fizetése eddig abban nagy fogyatkozást és rövidséget szenvedett.” Lásd az 1. sz. dokumentumot!

2 PREII. sz. presb. jkv. 3-4.

3 Uo. 9.-= 242 =-