Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-s Műhely s-Acta Papensia XX (2020) 3-4. SZÁM 1925-ben kiadott jegyzőkönyve mutatja, hogy az 1920-as eseményekre egy idő után már nem tértek ki, és ez az 5 évvel később megtartott közgyűlés már semmilyen formában nem foglalkozott a trianoni fájdalommal.6 A két határon túl maradt egyházmegye, a barsi és a komáromi, valamint a jelenlegi határokon belül maradt belsősomogyi, drégelypalánki, őrségi, pápai, tatai és veszprémi egyházmegyék jegyzőkönyvei adtak többféle adalékot a téma feldolgozásához. ELŐZMÉNYEK Bár a Trianoni Békediktátum előzményének közvetlenül az I. világháborúban elszenvedett katonai vereség tekinthető, az események megértéséhez az 1918-as ún. őszirózsás forradalmat, valamint a Tanácsköztársaság létrejöttét is számításba kell vennünk. 1918 őszén a központi hatalom teljesen szétesett, a kormányzat tehetetlen volt, aminek következtében az egyes nemzetiségek által uralt országrészek leszakadtak, mint olvadó jéghegyről a hatalmas darabok. Ezt a megrendülést rögzítette Boldizsár György Mohiba megválasztott lelkész 1918. december 13-án kelt levelében. Németh István püspöknek Léváról azt írta, hogy „cseh megszállás fenyegetvén ezt a vidéket”, kéri szabadságolását.7 Az őszirózsás forradalom nyomán megalakult Károlyi kormánynak sem katonai, sem politikai ereje nem volt arra, hogy szeparatista mozgalmakkal hathatósan szembeszálljon. Az országot az is gyengítette, hogy a politikai vezetés forradalmi változásokat, a politikai, gazdasági, társadalmi rend demokratizálását kívánta elérni. Lovászy Márton vallásügyi és közoktatásügyi miniszter a tanítóknak és tanároknak címzett körlevelében úgy fogalmazott, hogy a forradalom „a munka nélkül élvezett jövedelemmel szemben diadalra vitte a munka jogát.”8 Éppen ezért nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megtörténjen az ideológiai „átnevelés”. Jól tudták, hogy „örök emberi ösztönöket, évezredes öröklött érzéseket egy világfelfordulás sem téphet ki gyökerestől, még enyhítésükhöz, átformálásukhoz is hosszú, lelkes, öntudatos nevelőmunkára van szükség.”9 A 6 BESSE 1925. 7 BOLDIZSÁR 1918. 8 DREL I. í.b. Dunántúli Református Egyházkerület ügyviteli iratai, 7471/1918. (XII. 12.) sz. Lovászy Márton vallásügyi és közoktatásügyi miniszter 14796/1918. ein. sz. leirata valamennyi tankerületi főigazgatósághoz, tanfelügyelőséghez, elemi és középfokú tanintézet igazgatóságához és tanítótestületéhez. Budapest, 1918. november 27. ’Uo. 215