Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
Műhely s-Acta Papensia XX (2020) 3-4. SZÁM pedagógusok céljának a „nemzeti hiúság kinövéseivel”10 szembeni küzdelmet jelölte meg. A nemzeti érdekek háttérbe szorítása, a nemzetiségekkeli megbékélés eredménytelensége, a koncepciótlan és gyengekezű politizálás a kommunisták malmára hajtotta a vizet. Ha 1919. március 21-én nem játszották volna át a hatalmat az éppen regnáló kabinet tagjai a kommunista kormánynak, amely a „vörös rémet” hozta be hazánkba, a bolsevista államalakulatot, amelynek esélye sem volt a területi konfliktusok békés rendezésére. 1919 januárjában a Komáromi Lap hasábjain írták le, hogy „elveszítette fejét teljesen a magyar kormány, hogy ránk engedi szabadulni az ázsiai rémet, a bolsevizmust, amelyhez képest a tatárjárás csak ártatlan korzózás volt e szerencsétlen hazában. Azok csak pusztító idegen ellenségek voltak, de a bolsevizmus saját véreinket teszi ellenségeinkké, jelszavukká az osztálygyűlöletet és feladatukká a magánvagyon elpusztítását és a polgári osztályok teljes megsemmisítését”.11 A Dunántúli Református Egyházkerületet már a kezdetek kezdetén komoly megpróbáltatások érték. Az őszirózsás forradalomban ugyanis meggyilkolták a dunántúli egyházkerület főgondnokát, gróf Tisza Istvánt. Amikor Németh István püspök visszatekintett 1920. szeptember 18-án az elmúlt évek eseményeire, akkor elmondta, hogy „a megsemmisítéssel fenyegető országos nagy összeomlás okozta fájdalom elkeserítő hatását mindenkinél erősebben éreztük mi dunántúli reformátusok. A mi veszteségünk több volt, fájdalmunk égetőbb, mint bárki másé, ebben a ma már szétdarabolt, megalázott, kirabolt szerencsétlen országban: mi családtagot vesztettünk; elvesztettük Tisza Istvánban kerületünk családfőjét...12 A püspököt aztán személyes veszteség is érte. 1919. június 15-én meghalt Németh István felesége, akit Komáromban, a Dunától északra temettek el.13 A nemzeti közösség veszteségei, a családi kötelékek szétzilálódása, a sokféle személyes tragédia tovább mélyítette az 1920. június 4-én aláírt úgynevezett békeszerződés hatását. Az események nem érték teljesen váratlanul sem egyházunk tagjait, sem az országunk lakosságát, de mégis olyan veszteség-érzet tört a felszínre, ami személyesen átélt nemzeti gyásznak nevezhető. 10 Uo. 11 KL 1919. 2. 12 DPL i92oe. 27., CZEGLÉDY 1922. 3. 13 KÜ1919. 3. 216 =-
