Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám pénz), hitelügyletek jelentették, többnyire Győr környékével, a Fertő-vidékkel és a Balaton-felvidékkel. Kitűnik a testamentumokból, hogy készítői szívesen bekapcsolódtak a közvetítő marhakereskedelembe, valamint a borkereskedelembe. Az egyéb kapcsolatok elsősorban üzleti jellegűek voltak (pl. együtt kereskedés), de ide tartozott még a szülőhely, a korábbi lakóhely templomainak kegyes hagyományokban részesítése, ami nem egy esetben még élő kapcsolatra utal. Fontos említést tennünk a városban szabad vallásgyakorlattal nem rendelkező reformátusokról, akik kegyes hagyományaikban az őket befogadó Pataházát vagy Halászit részesítették, amint később, a XVIII. században Szemerét. A szerző remek táblázatban, tízéves bontásban mutatja be a végrendeletek számának alakulását, Győr és a vidéki települések közti kapcsolatok típusait, megoszlását. Horváth József kisebb fejezetet szentel az iskoláknak, az oktatásnak, az írásbeliség testálok életében játszott szerepének. A testálok 2-3 iskolát anyagilag támogattak, ami azt jelenti, hogy fontosnak tartották a gyermekek oktatását. A végrendelkezők nem egy esetben az iskolamesterekre, sőt a tanulókra is hagyakoztak. A protestánsok ugyanígy jártak el azokban a falvakban, ahol hitéletüket gyakorolhatták. Külön érdekes, amikor a testáló saját gyermekének vagy nem családtag gyermeknek taníttatásáról gondoskodott. Esetenként egy-egy klerikus külföldi tanulmányait támogatta a végrendelkező. Figyelmet érdemlő a műhely és felszerelése hagyományozása fiúgyermekekre. A szerző a végrendeletek nagy számából arra is következtet, hogy a városban rangja volt az írásbeliségnek. Ennek megfelelően alapos elemzést olvashatunk az írásbeliség jellemzőiről, az idegen és a magyar nyelven született végrendeletekről, a szóbeli végrendelkezésről, a testamentumlevelekről, amelyek kidolgozottabbak, pontosabbak, ünnepélyesebbek voltak. Érdekesség, hogy az írásbeliség mellett még mindig használták a rováspálcát. Ugyanakkor nagy számban más írásos dokumentumokra is utalnak a végrendeletek. Jellemző, hogy a testamentumok nem minden esetben rendelkeznek a testáló és a tanúk aláírásával, bár a század végén felértékelődött az aláírások szerepe. A XVIII. század második felében a végrendeletek terjedelmesebbé váltak, melyek segítségével a városlakók vallásos élete is jobban megismerhető. A következő nagy egységben a források változatos adataiból a Szerző a mindennapi élet körülményeiről rajzol képet. Ez a fejezet néprajzi szempontból különösen érdekes. Elsőként a házra vonatkozó adatokat elemzi, amely a végrendeletek háromnegyedében fordul elő. Többnyire egy házat említenek, de olyan személlyel is találkozunk, aki 2-3 házat birtokol. A szórványos adatokból a Szerző a házak nagyságát, értékét, beosztását is igyekszik meghatározni. Egy jellegzetes korabeli építményre adatok gazdagsága állt rendelkezésére. Ez az épület a kvártély, egy, a lakóépületekkel azonos telken álló külön kis ház volt, amelyben a polgárok a katonákat szállásolták el. Több adat árulkodik a 202
