Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Szemle s-Acta Papensia xx (2020) 1-2. SZÁM házakban boltok kialakításáról, sőt ilyen helyiségek bérbeadásáról, emellett továbbá lakók befogadásáról. A házbeli helyiségek számáról és funkciójáról nem szólnak a források. A lakások berendezésére vonatkozóan nagyon kevés bútorfélével találkozott a Szerző, ami feltételezése szerint szerény bútorzatra utal. A berendezésekből az ágyakról, egy-egy esetben azok színéről, a ládákról, az almáriumról, a szekrényekről, az asztalról, a székről és a mosdóról szólnak a leírások. Ezekből kitűnik, hogy nem juthatott mindig minden családtagnak külön ágy. A ládák esetében azok tartalmáról is szó esik: ládában döntően ruhaneműt, esetenként pénzt, ezüstedényeket, ékszert, asztal- és ágyneműt tartottak. Ládaként említik a kis ékszertartókat vagy a levelesládákat is. Szekrény aligalig fordul elő, amikor említik, akkor vászonholmival tele lévőről szólnak. Az asztaloknak a formája érdemel figyelmet, míg a székekről alig esik szó (a szerző szerint ez kis értékükkel függhet össze). Gazdagabbak az adatok a konyhai felszerelésekről, főleg a döntően ezüst evőeszközökről, az ónedényekről, de előfordulnak réz és vas eszközök, fatányérok, teknők, továbbá habán korsó („keresztyén” korsó) is. A bútorzatra vonatkozóan az almáriumot és a tálasfogast említik. A Szerző joggal állapítja meg, hogy a korabeli győri szobák és konyhák berendezésére, felszerelésére az inventáriumok lényegesen árnyaltabb, gazdagabb képet adnak, azonban nem lebecsülendő a végrendeletek által megőrzött adatsor sem, hiszen ebből kitűnik, hogy mit tartottak örökségre érdemesnek. Mindezeken túl a lakáskultúrában fontos szerepet betöltő lakásdíszítő tárgyakról is tanúskodnak a testamentumok. így a változatos alapanyagú és ékítményű abroszokról, a többnyire falra elhelyezett szőnyegekről, kárpitokról olvashatunk. Érdekes kép rajzolható meg az ágyat díszítő textíliákra vonatkozó leírásokból: a selyem alkalmazására, a minden bizonnyal hímvarrással és csipkével ékesített lepedőkre, a nagy számban előforduló díszes párnákra. Ezek minden bizonnyal a lakás díszeként szolgáló vetett ágyakra kerültek. Mindezeken kívül több alkalommal gyertyatartókat is említettek a végrendelkezők. A viseletre vonatkozóan ugyancsak bőséges adatok álltak a Szerző rendelkezésére. Ezeket három nagy csoportba sorolta. Az elsőbe azok kerültek, amelyeket mindkét nem viselhetett, ezek voltak: a mente, a suba, a ködmön és az ing. Külön érdekesség, hogy többször anyagukat és színüket, sőt díszítményüket is meghatározza a végrendelkező. A szerző ebbe a csoportba sorolja a pártaövét. Ezt azonban csak nők viselték! A második egységet a férfi viselet darabjai jelentik. Ezek: a dolmány, a nadrág (különösen a szabók végrendeleteiben szerepel nagyszámú kész nadrág), a palást (ez valójában köpeny lehetett), mellette a köpönyeg (minden bizonnyal vastagabb anyagból készült, ellentétben a palásttal), süveg, lábravaló (valószínű csizmába viselt kapca), gatya, lábbeli, azaz csizma, de egy-egy adat cipőről és papucsról is szól.-= 203 s-
