Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám A város lakossága nemzetiségi szempontból színesnek mondható. Legnagyobb lélekszámot a magyarok adták, akik részben a török által elfoglalt területekről menekültek ide. A katonák döntően német nyelvterületről származtak. Viszont éltek itt olaszok is, építőmesterek, kőművesek, téglaégetők leszármazottai, valamint kereskedők. A horvát iparosok és nemesek a török elől menekültek és telepedtek le a városban, a rácok (szerbek) pedig a káptalannal kötött szerződéssel kerültek az Újvárosba. A vizsgált végrendeletek 87%-a magyar nyelvű, az elenyésző számú latin pedig egyházi személyektől való. Az idegen nyelven íródott testamentumok csupán kis hányadát jelentik a forrásoknak, de ezek is magyarra fordítva kerültek a testamentumkönyvekbe. A források lehetővé tették a lakosság foglalkozás szerinti megoszlásának bemutatását is. Kis hányadot jelentettek a birtokosok, akik a közeli falvakban is földet, szőlőt műveltek, állatot tartottak. Mellettük nagyszámú iparost (szabókat, szűcsöket, vargákat, mészárosokat, kovácsokat, csizmaziákat, borbélyokat, szíjgyártókat, lakatosokat, fazekasokat, csiszárokat, ötvösöket, szappanfőzőket, gombkötőket, takácsokat, csapókat, pajzskészítőket, nyergeseket, pintéreket, kolompárokat, gyertyamártókat, mézeskalácsosokat) tömörítettek a céhek, akik a végrendelkezőknek közel 40%-át jelentették, és akik többnyire foglalkozásukra utaló családnevet viseltek. Ugyanakkor a létszám meghatározta sorrend az iparágak népszerűségi mutatója is. Közöttük az egyes iparágak művelőinek számbeli növekedése összefügg a városban állomásozó katonaság létszámának emelkedésével. Külön érdekesek a kanonok-végrendeletek, továbbá a kis számban meglévő „deákoké”, mellettük viszont jelentős a kereskedőké. Bár a végrendeletek a testálok vallási hovatartozására nem tesznek említést, azonban más írott forrásokból és feldolgozásokból ismert, hogy mi jellemezte a városlakók vallási viszonyait. A végrendeletek egy részében kegyes hagyományt hagytak a két protestáns felekezetre, de ennél jóval többet a katolikus egyházra. Kegyes hagyományok segítették a ferencesek, még inkább az 1626-ban letelepített jezsuiták munkáját, illetve az 1631-ben általuk alapított Mária-kongregációt. A görögkeleti vallású rácok ugyancsak végrendelkeztek egyházuk javára. A szerző szerint a városban működő hitszónokok (Lépes Bálint, Nyéki Vörös Mátyás) intései minden bizonyai hatással voltak a lakosság végrendelkezési gyakorlatára. A kötetnek terjedelmében is egyik legfontosabb fejezete a mindennapi élet kereteit elemezve, az egyén és a közösség teljes kapcsolatrendszerére világít rá. Elsőként a társadalom legkisebb, ámde meghatározó egységét, a családot veszi nagyító alá. A szakirodalomban kevés példa található a városlakók ilyen szempontú vizsgálatára. A néprajzban ugyan több, ámde ezek döntően a falusi családokra vonatkoznak a XVIII-XIX. századból. A győri végrendeletek valójában egy adott pillanatot örökítenek meg, amelyek a végrendelkezők gyermekeire tartalmaznak adatokat. A 880 testamentumból 553-at férfi, 327-et nő hagyott-= I98 3-
