Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
ÚJRAOLVASÓ A Komáromi Református Egyházmegye árva eklézsiáinak összeírása 1774-1775-ből1 Ónody Zsigmond szentpéteri református lelkész2 a Dunántúli Református Egyházkerület hivatalos lapjában, a Dunántúli Protestáns Lap 1892-es évfolyamában, a kisebb közleményeket közzétevő „Tárcza” rovatban 9 részletben egy terjedelmes összeírást közölt. A forrásközlés bevezetőjéből és záró mondatából megtudjuk, hogy Pap Gábor dunántúli református püspök kézirat-gyűjteményében volt az a 67 lapos lajstrom, amely a komáromi esperesség (tractus) árva eklézsiáinak összeírását tartalmazta. A kézirat keletkezési körülményeiről Ónody azt írta, hogy az összeírást valószínűleg Torkos Jakab dunántúli református püspök rendelte el, és 1774-1775- ben készülhetett azzal a céllal, hogy „oly sokat szenvedett őseink” az „annyira felekezeties Mária Terézia” után trónra kerülő II. Józseftől segítséget kapnak, melynek következtében „majd a szegény elnyomott és tetszhalottaknak látszó prot. gyülekezetek is uj életre fognak felébredni.” Ónody helyesen gondolta, hogy a szabad vallásgyakorlatuktól megfosztott, korabeli kifejezéssel: árvaságra jutott komáromi tractusbeli gyülekezetek összeírását Torkos Jakab püspök rendelte el, s azt is, hogy az összeírást 1774-1775-ben végezték el, de abban már tévedett, hogy a megoldást ü. Józseftől várták. ' A közlemény a PRTA kutatóprogramja keretében készült. 2 Ónody Zsigmond (Madar, 1838. december 13. - Komáromszentpéter, 1895. november 27.) református lelkész, egyháztörténész. Apja, Ónody András praeorans és madari, majd benkepatonyi, újbarsi és alsófegyverneki tanító és jegyző, anyja Tóth Klára, Tóth Sámuel lelkész leánya volt. Elemi iskoláit Alsófegyverneken és Kismányán, a középiskolát 1850-től Pápán végezte, ahol teológiát is hallgatott. Tanulmányai végeztével 1862-ben Szilasbalhásra került akadémikus rektornak, ahol 1865-ig tanított. Ezután segédlelkész volt Nagymegyeren, Kamocsán és Madáron. 1867-ben a székesfehérvári egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1869-1875 között Hodoson, 1875-1885 között Felsőgelléren, 1885-1895 között Komáromszentpéteren szolgált. Rövid betegség után 1895. november 27-én, 56 éves korában hunyt el. A gyászhírben „kerületünk egyik kiváló lelkészének” nevezték. Komárom vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a Komáromi Református Egyházmegyének tanácsbírája, a Dunántúli Protestáns Lapnak munkatársa volt. Több egyháztörténeti cikket irt. Nagy tervét, a samarjai superintendenda történetének megírását nem tudta megvalósítani, csak az anyaggyűjtésig és a feldolgozás kezdetéig jutott el. Felesége, Csorba Amália és öt gyermeke gyászolta. Fiai közül Zoltán követte a lelkészi pályán. - Gyászhir. = DPL 6 (1895) 48. sz. (december 1.) 768., KRÁNITZ 2013. 328. SEVIDI1895. 811-814.-= I29 =-
