Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-= Forrásközlés *• Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM — Na Miklós, ezt a cilindert se tudnád eltalálni, fogadjunk! — Fogadtunk. Miklós gyúrt egy hógolyót, és amikor megint feltűnt a cilinder a kőfal mögött, Miklós célzott, dobott és a cilinder úgy repült le az illető fejéről, hogy a telitalálatot nem kellett bizonyítani. Persze, rögtön akadt a társaságban, ki [azt] mondta, hogy ez véletlen volt, másodszor biztosan nem tudná Miklós eltalálni. Fogadjunk, fogadtak. Újabb gombócgyúrás, várás, feltűnik a cilinder, Miklós céloz, repül a hógolyó, de bizony akkor is telibe találta a cilindert. Ekkor meg is tapsoltuk Miklóst. Mire ő fogadás nélkül egy harmadik hógolyót gyúr, lesi, hogy mikor tűnik fel a cilinder. Valamennyien halotti csendben figyeljük a cilinder megjelenését, mikor a hátunk mögött megjelent Laczkó, kinek már a kezében volt a hógolyót dobásra készen tartó karja Pintér Miklósnak és megszólalt: — Fiát ti vagytok, gazemberek, akik az én cilinderemnek nem hagytok békét? — Miklós rögtön bocsánatot kért, de maga is látta, hogy oly messze van a jégpálya, hogy onnan ilyen sötétben megismerni senkit sem lehet. Célzatosság nem volt a dologban, hazakergetett bennünket, de folytatása a dolognak nem lett. Pedig a cilinder nem valami jól nézett ki. Ötödikesek voltunk, mikor egy tavaszi napon 10 perces szünet alatt valamelyik fiú megint kétségbe vonta, hogy az alattunk levő régi lovassági laktanyába[n]81 ideiglenesen elhelyezett kereskedelmi iskola szintén 10 perces szünetet tartó tanulóinak egyikét, illetve annak „Girardi” szalmakalapját Pintér Miklós nem találja el. — Ha adtok egy jó követ, akkor eltalálom. — Hamarosan akadt egy csomó kő, amiből Pintér Miklós egyet választott, és magabiztosan kijelentette, hogy ezzel eltalálom. Célzott, dobott. Mi lestük, bizony a „Giradi”-kalap lerepült az ipse fejéről. Miklóst ünnepeltük. De ez esetben nem lett vége ennek az ügynek, mert a kereskedelmi iskola igazgatója hivatalosan átírt a gimnáziumnak, hogy a dobálást erélyesen szüntessék be, mert most ugyan csak a fiúnak felsértette a fejét a kő, előbb beszakítván a kalapját, de ha nagyobb a kő, könnyen halálos szerencsétlenség is állhatott volna elő. Az átirathoz volt csatolva a lukas „Girardi”-kalap és az elhajított kő. A tanároknak ez be lett mutatva, és Laczkó rögtön ráismert a kövületbe[n] arra [a] kőre, melyet az V.-ik osztályban Regényi Sándor hozott néki, de nem találta 81A veszprémi vár keleti oldalán, a piarista gimnázium alatt volt a lovassági laktanya.- 86 -
