Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-a Forrásközlés b-Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám

elég érdekesnek, és visszaadta neki. Az átirat így azonnal Sáfrány Károlyhoz82, a mi osztályfőnökünkhöz került, ki a követ felmutatva, többször felolvasta előttünk az átiratot, közben folyton Regényire kacsintott. De mivel az nem reagált, mint tettes, hát felszólította, hogy

— Regényi, ez a te köved volt?! — Erre felugrott Pintér Miklós:

— Tanár úr, kérem, én dobtam le a követ, mert valamelyik fiú nem hitte el, hogy én innen eltalálom azt a szalmakalapot, hát megmutattam, hogy eltalálom, de rosszat nem akartam.

Sáfrány Károly, ki különben is az egyik legnagyobb eszű és képzett tanárom volt, látva, hogy nincs semmi ellenséges háttere a dobásnak, és Pintér Miklós férfias kiállása is tetszhetett néki, saját hatáskörben egy osztálykönyvi megrovással végleg elintézte az ügyet, annak is az élét úgy Pintér Miklós, mint mielőttünk elvette azzal, hogy 50-szer felolvasta előttünk, mindig más és más hanghordozással, amit az osztálykönyvbe írt. Ami - ma is úgy emlékezem - úgy kezdődött, hogy „Pintér, ki az iskola ablakán át” stb. Az egyik hanghordozással borzalmasnak, a másikkal kekknek, a harmadikkal súlyosnak, a negyedikkel semmit sem jelentőnek, az ötödikkel megbocsátónak tűnt fel a beírás értelme, és így tovább variálta azt a szöveget, és ezzel az óra véget ért.

Nem is vette szívére Pintér Miklós az osztálykönyvbe való beírást. Az átírat meg mehetett vissza a kereskedelmi iskolai igazgatónak, hogy megtorolták a „rettenetes esetet”. Nékünk meg, osztálytársaknak imponált Miklós, hogy egy percig sem hagyta Regényi Sanyit a dobás miatt vád alá helyezni. Ekkor már Sáfrány Károly harmadik éve volt osztályfőnökünk, és ésszel gondolkodó kis jellemeket nevelt belőlünk. Nékem is volt egy igen érdekes esetem vele, s nagyon büszke voltam akkor, hogy milyen gyorsan adott elégtételt egy kisebb diák osztályfőnökének összefogásából származott és hazugságra felépített esetemmel kapcsolatban.

Az történt ugyanis, hogy harmadik osztályos koromban - még az év elején valamikor - megyek az iskolába, esős nap volt, esernyő volt nálam, az egyik osztálytársamnak, Mező Kálmánnak az öccse, Mező Béla - akkor első osztályos gimnazista - a lépcsőn kiölti rám a nyelvét. (Akkor az I. II. és III. osztály az udvar nívója alatt jó két emelettel lejjebb volt83 és sok lépcsőn kellett lemenni.)

82 Sáfrány Károly (Törökbecse, 1864. június 9. - Sátoraljaújhely, 1934. december 3.) latinnémet szakos piarista tanár, 1889-1897 között tanított Veszprémben. LÉH-KOLTAI 1998. 326., LICHTNECKERT-TÖLCSÉRY 241-242., 296.

88 Az iskolaépület mélyebbre nyúló keleti szárnyáról van szó.- 87 ^