Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-a Műhely s-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM

élt szervezetekből is jelentős mennyiségű üledék képződhet és halmozódhat fel (7. ábra). Természetesen a különböző távolságról érkezett (ún. allochton) vagy helyben felhalmozódott (ún. autochton) anyagok más és más léptékű őskömyezeti változásról tanúskodnak, az üledékgyűjtő terület más és más távolságban lévő környezeti tényezőjét reprezentálják. így ugyan az őskömyezeti adatok egyegy konkrét mintavételi hely (szelvény, fúráspont) üledékéből származnak, az ott felhalmozódott üledékek, ősmaradványok azonban nem kizárólag egyetlen helynek, hanem a szélesebb értelemben vett üledékgyűjtő területén végbement folyamatoknak és az egykori környezetváltozásoknak őrzik meg a nyomait.

Az üledékgyűjtő területen felhalmozódott bizonyos anyagok (pl. a szél által szállított por, virágporszemek) szempontjából a tó, láp vagy mocsár medrének befogási területe nem azonos a vízgyűjtő területtel. A szél által szállított poranyag, virágporszem anyag elsősorban az általános légkörzéstől, széliránytól függ. A felszíni, areális erózióval lepusztult és felhalmozódott üledék behordódására viszont főleg a lejtő meredeksége, növényzeti borítása, a csapadék eloszlása és intenzitása hat.

Ha ezeket a vizsgálatokat összekapcsoljuk paleobotanikai elemzésekkel, a növényzeti változásokról is információkat nyerhetünk. Elemzésünket ezután az üledékföldtani, geokémiai, malakológiai anyagokkal bővítve egyre teljesebb képet kaphatunk az üledékgyűjtő múltbeli környezetéről.8

Az ősmaradványokat magába foglaló üledékes összlet szintén jelentős információkat hordoz az üledékgyűjtő-rendszerről és a vízgyűjtő terület fejlődéséről. Az üledékben található finom eloszlású, azonosíthatatlan szervesanyag és a finomszemcse összetételű szervetlen anyagok üledékföldtani - közelebbről geokémiai - analízise lehetőséget adhat az egykori környezet pontosabb rekonstrukciójához. A tavi, lápi, mocsári üledékek geokémiai analízisén alapuló első üledékgyűjtő-vízgyűjtő környezeti rekonstrukciókat Mackereth brit kutató végezte el az 1960-as évek derekán.9 Mackereth alaphipotézise szerint az üledék izzítási veszteség-módszerrel meghatározott szervetlenanyag tartalma, a teljes kémiai feltárás során kapott Na- és K-tartalma összefüggésben van a tó vízgyűjtő területének eróziójával. Mackereth szerint, ha az üledékgyűjtő-vízgyűjtő területe növényzettel borított, akkor a felszíne stabil, az alapkőzet mélyen mállóit és talaj borítja. így a csepperózió, a felszíni vízleöblítés során, a

8 BIRKS-BIRKS 1980. 68-78.

9 MACKERETH 1966.165-213.

4 s-