Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

-= Szemle =Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám

bibliográfiáját a Függelékben közli a szerző.) Mindketten élénk kapcsolatot ápoltak a magyar irodalmi elittel, s nagy szerepet játszottak a sikeres írók műveinek hollandra fordításában. A kiadói üzletpolitikát szem előtt tartva összesen hét holland művet fordítottak magyarra, húsz magyar művet (regényt) ültettek át holland nyelvre. Többek közt Harsányi Zsolt, Kassák Lajos, Márai Sándor2, Molnár Ferenc, Zilahy Lajos írók további külföldi ismertségéhez járultak hozzá. Fordítottak olyan nemzetközileg már ismert és sikeres írókat is, mint Földes Jolán, Földi Mihály, Körmendi Ferenc, Vaszary Gábor. A szerző fontos megállapítása, hogy nagyrészt közös műfordítói munkásságuk elsősorban a magyar irodalom hollandiai népszerűsítését szolgálta. Pusztai érdeme, hogy a 28 nyelvre lefordított Vaszary-mű kivételével az összes magyar író művének hollandiai fogadtatását bemutatja és elemzi, sőt, fennmaradt levelezésük segítségével a műfordító házaspár műhelyébe is bepillanthatunk.3 Az 1930-as években a Székely-Lulofs házaspár napi 12 órai munkával akár 20 oldalt is lefordított hollandra. Máskor viszont (mint Jan de Hartog holland „tengerészeti” regénye esetében, a szakkifejezések értelmezése miatt) a Székely-féle fordítás évekig is elhúzódhatott. „Ezzel az intenzív kultúraközvetítéssel a harmincas években ők voltak a legtermékenyebb műfordítók, akik a magyar irodalmat megismertették a holland közönséggel”. (222.) A holland irodalom magyarországi népszerűsítéséből is kivették részüket, hiszen a 1932-1945 közötti holland munkák több mint ötödét ők fordították magyarra. Amint 1938-ban Hollandiába költöztek (1941-től a férj külön élt Budapesten), teljesítményük, befolyásuk is csökkent. Annak ellenére, hogy többféle szerepet betöltötték az „irodalmi mezőben”, Pusztai szerint „mégis idegenek maradtak a magyar irodalmi élet számára. Kívül estek a körön, és az irodalmi mező kissé kusza mezsgyéjén kaptak csak helyet.” (226) így válik érthetővé a tanulmány különös főcíme (Az irodalmi mező bozótos széle). A tanulmány egyúttal újrafelfedezés, hiszen a 1945 után mindketten kiestek a magyar irodalmi köztudatból k.

Vesztergom Janina, az ELTE BTK Néderlandisztikai Tanszékének oktatója Hány élete van egy macskának ? c. tanulmánya eredetileg 2017-ben egy Annie M. G. Schmidt (1911-1995) munkásságával foglalkozó holland recepciótörténeti tanulmánykötetban jelent meg, itt Tálasi Zsófia fordításában olvasható. Vesztergom Schmidt Minoes c. ifjúsági regényének (1970) és színpadi változatának magyarországi fogadtatását elemzi kvalitatív jelleggel. A regény magyar fordítását (Macskák társasága) 2001-ben Damokos Kata készítette, színpadi

2 A Márai életmű ismeretéhez is adalékot nyújt a szerző, amikor hangsúlyozza, hogy A gyertyák csonkig égnek c. regénye (1942) Konrád-figurájának megformálásában Székely László is hatott Őserdőktől az ültetvényekig c. művével (1935).

3 Észrevételezzük, hogy a J40 lábjegyzettel ellátott tanulmányban csak a 120. lábjegyzetből tudjuk meg, hogy a Madelon Székely-Lulofs hagyatékot (gyűjteményt) a Hágai Irodalmi Múzeum / Letterkundig Museum Den Haag őrzi az L. 9452. [leltári] számon.

467 -