Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

-s Szemle s-Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám

közé tartozott, műveit több nyelvre lefordították. A holland kritikusok — a magyaroktól eltérően — éppúgy nem ismerték el, ahogy később az irodalomtörténészek. A ma használatos összefoglalások jó, ha a nevét megemlítik. 1926-1945 között Magyarországon 9 műve (regénye) látott napvilágot, legnépszerűbb családregénye, a női emancipációról szóló, 1926-ban megjelent De opstandigen / A Coornvelt-ház asszonyai több kiadásban 24 ezer példányban kelt el. A Horthy-korszakban Herman Heijermans után a második legtöbbet fordított holland szerző volt hazánkban. Fordítói közt ismert írókat (Kosáryné Réz Lola, Ottlik Géza, Thury Zsuzsa) és kevésbé ismerteket (Berend Miklósné, Sándor Imre) egyaránt találunk. Érdekesség, hogy egyik fordítója sem tudott hollandul, viszont mindnyájan tudtak németül, vagyis német volt a közvetítőnyelv. Népszerűségéhez és sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy szimpatizált, s együttműködött a német nemzetiszocializmussal, melynek következtében Hollandiában 1945-1953 között publikálási tilalom alá helyezték. Bár műveinek fogadtatása más és más volt a két országban, elfelejtése mindkét helyen bekövetkezett.

Tóth Zsuzsa említi, hogy Jo van Ammers-Küller népszerűségét fokozták németországi előadói körútjai, továbbá azt, hogy az elemzésre kiválasztott interjú 1942 áprilisában készült, amikor két hetet töltött Magyarországon. Hozzátehetjük, hogy nem először járt hazánkban: 1932-ben részt vett a PEN Club budapesti kongresszusán. 1936. január 31-én a Pen Club díszvendégeként a Nemzetközi Klubban, 1937. február 16-án a Vajda János Társaság Andrássy úti székházában tartott német nyelvű előadást. 1942-ben április 19-én érkezett Budapestre. Itt tartózkodása idején a Baross Szövetségben tartott előadást. Magyarországi recepciójához még egy adalék: 1932 őszén az Új Idők hasábjain Sebestyén Károly írt tanulmányt a „világhírű holland írónőről”. Azt is hozzátehetjük: a magyar kiadók nem sokat kockáztattak, amikor a Hollandiában és Németországban népszerű szerző műveit piacra dobták.

Pusztai Gábor egyetemi docens, a Debreceni Néderlandisztikai Tanszék vezetője a Székely-Lulofs író és műfordító házaspár kultúraközvetítő szerepét vizsgálja abból a Petra Broomans-i hipotézisből kiindulva (s azt az összegzésben cáfolva), hogy az írók akkor kerülhetnek be az irodalmi kánonba, ha „minél több módon töltenek be aktív szerepet az irodalmi mezőben.” (205.) A Székely házaspár 1930-ig a holland gyarmaton, Szumátrán élt, 1930-ban költözött Budapestre, ahol egy balul sikerült tőzsdei spekuláció miatt anyagi nehézségbe kerültek és az írásból próbáltak megélni. Madelon Lulofs, illetve Madelon Székely-Lulofs (1899-1958) néven Hollandiában regényíróként lett sikeres, regényeit tucatnyi nyelvre (köztük magyarra) is lefordították, első regényét (Rubber, 1931) megfilmesítették és színpadra alkalmazták. Székely László (1892- 1946) hírlapi cikkeivel, elbeszéléseivel, Rimbu c. regényével (1942) vált ismertté itthon és külföldön. (Műfordításaik, Székely elbeszéléseinek, hírlapi cikkeinek- 466 -