Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
Szemle =Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám közgazdász professzor 1823-ban Magyarországon is járt, útinaplója — mely 1987 óta magyarul is olvasható — korán felkelthette Adélé hazánk iránti érdeklődését. Német származású nagyanyja a német kultúra iránti vonzalmat erősíthette benne. A házassága előtt már népszerű írónőnek számító Wallis névválasztásának is magyarázatát kapjuk: „a Wallis név Walter öccsének a leleménye, aki őt Walli-Zus-nek [Walli-Nővér] szólította.” (124.) A semleges Wallisnévválasztás egyszerre fejezi ki Gera szerint az apától való eltávolodást, az írói elismerésre való tudatos törekvést. „Mivel A. S. C. Wallis nem árulja el, nőt vagy férfit takar-e, az írói érvényesülés biológiai és társadalmi nemtől való független lehetőségét teremti meg.” (126) A nemzeti romantika programja által divatossá tett történelmi regény „férfias” műfaja a gender-értelmezés szerint éppúgy határátlépést jelentett, ahogy az írónő kultúraközvetítő szerepe is határátlépések sorozatának tekinthető. Gera érdekes összehasonlítást tesz az otthont jelentő két város — Utrecht és Pápa — között. Az általa alkalmazott posztkoloniális szemléletmód szerint a kora újkorban polgárosodó Utrecht a fejlett Nyugathoz (a centrumhoz), míg a késve modernizálódó Pápa a viszonylagos perifériához tartozott, mely ugyanakkor lehetővé tette Wallis autonómiájának és alkotókedvének megőrzését. Az idegenség/ismerősség dinamikájára épülő kultúraközvetítés nehézségeit Wallis Petőfi-tanulmányának (1889) remek elemzéséből ismerjük meg. Az írónő irodalomfelfogását művei ismeretében határozza meg: „Wallis a maga történelmi érdeklődésével kitűnően beleilleszkedett a De gids programjába, hiszen regényeiben gyakran foglalkozott a tizenhatodik és tizenhetedik századi Hollandiával. A pedagógiai és erkölcsi célkitűzéseket is magáénak vallotta: az irodalomnak a történelmi múltról kell szólnia a kortárs társadalom megjavításának szándékával. Ebben a vonatkozásban implicit irodalomfelfogását etikainak és nevelő szándékúnak nevezhetjük.” (144.) Az egyéni teljesítményt, intellektuális értékeket hangsúlyozó, modernnek tekintett Anonymus c. versét (1910) elemezve azt is feltételezi, hogy Huizinga hathatott irodalomfelfogására. Gera arra is felhívja a figyelmet, hogy Wallis sosem hagyott fel a festészettel; Magyarországon is festett, festői világa azonban átalakult, a csendélettől a tájkép felé fordult. Képei szemléltetik a bejárt életutat: „a saját világ bezártságából a kiszabadulást egy másik kultúrába, amely azonban szintén elszigetelt volt, csak másként.” (150.) Tóth Zsuzsa, a Debreceni Egyetem Néderlandisztikai Tanszékének tanársegéde a holland irodalom magyarországi fogadtatásával foglalkozik, kutatása a XX. század első felére korlátozódik. „A modern holland irodalom reprezentatív írója”c. tanulmányában Jo van Ammers-Küller (1884-1966) holland írónő magyarországi recepcióját mutatja be sajtóbeli források (4 recenzió, 1 könyvrészlet, 1 interjú) alapján. írásából megtudjuk, hogy az írónő különleges pályát futott be: az 1930-as években a legnépszerűbb és legsikeresebb hollandiai írók 465 =-
