Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
-s Szemle s-Acta Papensia xix (2019) 3-4. SZÁM 1762-ben Szalontai Sándor Harderwijkben, Komjáti Ábrahám — Kazinczy gyermekkori barátja — 1782-ben Utrechtben szerzett jogi doktori fokozatot. A joghallgatók által készített, nyomtatásban megjelent és fennmaradt 11 XVIIXVIII. századi vitairat (disputatio vagy dissertatio) elemzése révén megismerhetővé válik a professzorok irányításával folyó tudományos munka. A szerző alapozó jellegű tanulmánya ösztönzést adhat az újkori holland jogtudomány magyarországi recepciójának további kutatásához. A következő 8 tanulmány már a XIX-XX. századi irodalmi kapcsolatokat tárja fel. Az ELTE BTK Néderlandisztika szakán 2015-ben végzett Juhász Ildikó a belgiumi flamand romantika legnagyobb alakjának, a Magyarországon is népszerű Hendrik Conscience (1812-1883) író De loteling c. regényének (1850) magyarországi befogadástörténetét mutatja be Egy flamand történet két élete c. tanulmányában. A szerző 11 művét fordították magyarra. Említett regényét kétszer is olvashatta a közönség. Mindkét esetben hírlapi közleményként jelent meg. A Budapesti Hírlap 1855-ben A besorozott címmel tette közzé. A Kolozsvári Közlönyben 1886-ban Az ujoncz címmel olvashatták. A kolozsvári fordító valószínűleg nem tudott az előző fordításról. Két írás Adélé Opzoomer holland írónő és férje, Antal Géza teológus, történész kultúraközvetítő tevékenységét elemzi. Ton van Kalmthout holland, Gera Judit magyar szemmel láttatja ugyanazon történet más-más aspektusát. Ton van Kalmthout „Adélé és a »messzi országból jött komoly fiatalember«” c. tanulmányának alcíme (Antal Géza és felesége, Adélé Opzoomer magyarholland kapcsolatai) kifejezi, hogy a szerző Antal Géza teológia professzor, dunántúli református püspök és holland felesége magyar-holland kapcsolatait kívánja bemutatni. A bevezetőben kiemeli, hogy a két ország kapcsolatait a peregrináció intézményesítette; a pfalzi és magyar protestánsok utrechti egyetemen való tanulását a Stipendinum Bernardinum alapítvány ösztöndíjai biztosították. Az első világháború után magyar gyermekek ezreit fogadták be egy időre holland családok, a két világháború között pedig a bilaterális szervezetek (a budapesti La Fontaine Társaság és a Holland-Magyar Egyesület, a leideni Holland Irodalmi Társaság / Maatschappij der Nederlandsche Letterkunde), továbbá műfordítások, írók levelezése biztosították a kölcsönös kultúraközvetítést. Antal Géza mindhárom társaságnak aktív tagja, a Magyar-Holland Társaságnak alapítója és elnöke volt. A folyóiratok közül kiemelkedik a holland nyelv- és irodalomtudomány folyóirata (Tijdschrift voor Nederlandse Taal- en Letterkunde), amelynek szerkesztőségéhez a néderlandisták hálózata kötődött. A magyarok közül Nagy Zsigmond és felesége, Szalay Károly és — Gera Judit kutatásai szerint — az Antal-Opzoomer házaspár is a hálózat tagja volt. A szerző Tálasi Zsófia fordította tanulmánya első részében az Antal-Opzoomer házaspár, majd ezt követően a Maatschhappij kultúraközvetítő szerepét mutatja be. Adélé Opzoomer (írói nevén: A. S. C. Wallis) és Antal Géza szerepét-= 463 s-
