Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
-a Kisebb közlemények =Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám példázatokat mondtak. Dávid és Góliát esetét említeném meg: a kistermetű Dávid le tudta győzni a hatalmas termetű Góliátot. Nem erővel, hanem Isten segítségével — és némi ravaszsággal. Nem akart birkózni, kardpárbajt vívni — biztos alul maradt volna —, hanem a keze ügyébe kerülő kavicsot felhasználva győzött. És hát parittyázni — jóllehet tiltották otthon —, mi is szerettünk bátyáimmal. Azt hiszem ezek mesélgetése a református nevelés része volt: ha már meséléssel töltik az időt, akkor az szolgáljon a lelkek épülésére. Ilyen mondatokra emlékszem pl., hogy „Ne félj kimenni este a kamrába vagy a sötétbe, mert veled van az Úr, mint Dávid királlyal”. Tehát benne volt a levegőben. A tanyán magunkra voltunk hagyva sok tekintetben, és a Biblia és a református hagyományok, szokások megtartó erejéhez talán jobban is ragaszkodtunk, mint nagyobb közösségben lakó társaink. A reformátusság, mint hagyomány mondjuk abban is megmutatkozott, hogy amikor Lajos bátyám egy katolikus lánynak udvarolt, a szüleim mereven ellenezték a házasságot. Ez akkor sokkal erősebb indok volt, mint mostanság. Talán ma csak megcsóváljuk a fejünket, de akkor parázs veszekedések voltak. Nem is nősült aztán meg. A tanulást nem is tudtuk volna más körülmények között elképzelni, mint református iskolában. Mindannyian odajártunk több-kevesebb ideig. Mivel otthon is elkelt a munkáskéz, a gyengébb eredmények miatt kivették őket. Lelkészt pályafutásomat nem nagy elhatározások, transzcendentális élmények sugallták. Sokkal inkább egy természetes folyamatnak gondolom és annak éreztem akkor is. A lelkészi pálya egy elérhető kiemelkedési lehetőség volt egy jó eszű, paraszt származású gyerek számára. Az én esetemben még az is segített, hogy tanulmányaim alatt végig nagyszüleimnél lakhattam. Amikor kiderült, hogy jól tanulok, szeretek tanulni, szüleim úgy gondolták, tanuljon tovább a gyerek. A legközelebbi elérhető felsőfokú tanintézmény a Református Teológiai Akadémia volt Pápán. Az is segített szüléimét meggyőzni, hogy édesanyám húgának a fia szintén lelkésznek tanult Pápán. (Kovács Sándor unokafivéremről van szó, aki 1945-ben önként ment hadifogságba, amikor megtudta, hogy nincs lelkész a hadifogságba hurcolandók közt. Tette ezt úgy, hogy közben már családos ember volt, két kisgyerekkel. Istennek hála, visszatért.) — Milyen meghatározó élményei vannak az elemi népiskolai évekről? — Édesanyám korához képest korszerűen gondolkodott. Férjhezmenetelekor kikötötte, hogy szülni orvosnál Pápán fog, a gyerekek pedig iskolába fognak járni. Ezt apám be is tartotta. A kemény telekre emlékezem leginkább. Nekünk-= 392 =
