Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

s Kisebb közlemények s-Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM

misszionáriusok, akik régóta az országban éltek, tisztában voltak vele, hogy — bár baráti érintkezésben élnek a törökökkel —, azok idegeneknek tartják őket. Ezzel szemben a magyarokat — köztük Döbrőssyt — elfogadták és befogadták.

Döbrőssy gyakorlatiassága, leleményes helyzetfelismerő képessége a kapcsolatteremtésben is megnyilvánult.26 Bemutatkozásaiban magát soha nem a keresztény hittérítőkre használt „missioner” vagy „Bruder”szóval, hanem a célközönség kulturális és vallási önazonosságát tiszteletben tartó „hodzsa”, ’tanító’ szóval mutatta be. O az „Indzsil hodzsája”, az „Indzsil hodzsaszi”,27 azaz a Koránban is emlegetett Evangélium tanítója, aki azért jött közéjük „Magyarisztánból”, mert szereti őket és az a célja, hogy beszéljen nekik az Evangéliumról és elmondja, hogy a Haszreti ísza, azaz a Názáreti Jézus mit tanított és cselekedett.28

Fontos volt számára, hogy megnyilvánulásaiban a törökökkel mindenben együtt érezzen, hogy őt ne idegennek, hanem maguk közül valónak tartsák29, ahogy azt fentebb már idéztük: „bizim” — mondták róla, azaz ’közülünk való’.30 Ahány ember, annyiféleképpen kell megközelíteni — vallotta Szent Pállal: „mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket” (íKor 9,22).31

A misszionárius csak a magvető. Az aratás ura az Isten. A magvetők Isten igéjét hirdetik, de hogy ennek lesz-e eredménye, nem tudják. „Ez [...] a

26 „Egy száműzött török úrral, Hasszán bej effendivel beszélgettem - Damaszkusz volt kormányzójával, akinek azért kellett elhagynia állását, mert az örmények lemészárlását elrendelő parancsot vonakodott végrehajtani. - Az ő megállapítása volt az, hogy ha mi nem úgy bánunk a törökökkel, mint a német és amerikai misszionáriusok, — akik sokszor úgy közelednek a törökhöz, mint mondjuk egy afrikai bennszülötthöz — akkor szívesen meghallgatnak és követnek. A törökök önérzete is megkívánja, hogy az ugyanolyan műveltségű és társadalmi állású emberek ugyanolyan tisztelettel és megbecsüléssel viseltessenek egymás iránt”. DÖBRŐSSY 2006. 84.

27 DÖBRÖSSY 2006. 73.

28 DÖBRŐSSY 2006. 69.

29 DÖBRŐSSY 2006. 70.

30 DÖBRŐSSY 2006. 36. Meghívták a helyi Turáni Egyesületbe, hallgathatta a sumeni medresze óráit, vásárokban és kávéházakban beszélgetett. Döbrőssy felfogását, módszerét jól példázza alábbi megfigyelése: „Keleti emberrel könnyű vallási kérdésekről beszédbe elegyedni. Az alkalmat keresni sem kell, jön magától. Beszélgettünk például arról, hogy az ősmagyarok »Öteküz«-ből (Etelköz) mai hazájukba jővén karjuk felmetszésével, vérük eresztésével szerződést, szövetséget kötöttek. Egyvalaki (tanult ember) megjegyzi, hogy ma is van ilyen szokás némely török vidéken. Fiatal fiúk hasonló módon kötnek egész életre szóló testvériséget. Látjátok, mondom Haszreti ísza is vérét ontá, s úgy kötött szövetséget velünk. Vér nélkül nem lehet komoly dolog; az ember üdvössége is vérbe került. Ilyen és hasonló gondolatokról aztán lehet velük beszélni. Megértik. ’’DÖBRŐSSY 2006. 74.

31 DÖBRŐSSY 2006. 36.-= 388 -