Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
s Kisebb közlemények =Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM Ennek a lelkészi eszménynek megfelelően végezte munkáját. A helyi gyülekezeten kívül a vonaton és gyalog elérhető Vas megyei szórványokban végzett missziós küldetést. Az ÁVO16 viszonylag korán, 1947-ben jelentkezett érte, fél évet töltött az Andrássy úti volt Hűség Házában és a gyűjtőfogházban.17 Bizonyítékok híján felmentették. 1955-től 1975 áprilisi nyugdíjazásáig Tatán szolgált. Az országosan ismert, fiatalon elhunyt Márkus Jenő18 helyére, nagy elvárások közé érkezett, s jellemző, hogy távozása után majd két évtizeddel, halálakor a gyülekezet presbitériuma a nyáj és a pásztor egymásra találásaként értékelte itteni működését. Az élő közösséget építő és az ifjúsággal foglalkozó lelkipásztornak azonban ismét meggyűlt a baja a kommunista államhatalommal. 1960-ban az egyházakat felügyelő Állami Egyházügyi Hivatal (AEH) nyomására előbb Komárom megyéből, később már csak Tata városából akarták elmozdítani. Ellehetetlenítésével egészen 1962 őszéig folyamatosan kísérleteztek, a gyülekezet azonban mindvégig egységesen kiállt lelkipásztora mellett. A közösségi szolidaritás sikeresnek bizonyult. S mit mond az élete kalászait számba vevő életrajz a személyiségéről? Az Ige hirdetése életeleme volt. Akár a határban sétált, akár a templomban szolgált, minden kimondott és leírt szóért alaposan megküzdött. Éppoly „alázattal és szent remegéssel” ment fel a szószékre, mint kezdő teológus korában. Prédikációit csak vázlat szintjén jegyezte le. Tudós pap volt, a Szentírást eredetiben olvasta, s gyönyörködött annak szavaiban, s ezzel több lelkésztársának is jó 16 ÁVO = Államvédelmi Osztály, azaz a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya, később Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága, majd 1950-tól önálló Államvédelmi Hatóság (ÁVH), 1953-tól egyesített Belügyminisztérium, s 1956 után Belügyminisztérium Állambiztonsági (III.) Főcsoportfőnöksége. v ÁBTL I. 3.1.9. V-56779 Döbrössy [Döbrőssy] Lajos, valamint Budapest Főváros Levéltára (BFL) XXV. í.a. Budapesti Népbíróság büntetőperes iratai, 1636/1947. sz.: Döbrössy [Döbrőssy] Lajos büntetőpere, 1947. 18 Márkus Jenő (Erdőcsokonya, 1907. szeptember 18. - Bp., 1955. július 4.) református lelkész, író. A gimnáziumot Csurgón, a teológiát Pápán végezte. Tanulmányokat folytatott Baselban, Halléban és Zürichben. 1928-tól Bolháson, 1929-től Rinyahosszúfalun, 1931-ben Erdőcsokonyán segédlelkész, 1931-től 1936-ig Tatán hitoktató lelkipásztor, 1931-1955 között lelkipásztor. Fontosabb munkái: Schleiermacher váltságtana. Pápa, 1934., Liberális szellem a református egyházban. (A magyar református liberális teológia) Pápa, 1939. A debreceni egyetemen 1939-ben megvédett doktori értekezése újabban megjelent: A liberális szellem a református egyházban - A magyar református liberális teológia. Kálvin Kiadó, Bp., 2005. írásait kiadták: „Nékem az élet Krisztus” - Válogatás Márkus Jenő (1907-1955) írásaiból. Szerk., sajtó alá rendezte: Márkus Mihály. PRTA, Pápa, 2005.- 385 s-
