Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

s Műhely =Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM

Hamar István összefoglaló munkájából tudjuk, hogy II. József türelmi rendeleté nem kedvezett a cseh protestáns hagyományok felélesztésének. A Confessio Bohemica alapján álló, huszita gyökerű Csehtestvér Egyház újjászervezését ugyanis nem tette lehetővé. Megengedte viszont, hogy az egyház továbbélését jelentő egykori cseh-morva testvérek utódai — amennyiben képesek megszervezni saját gyülekezeteiket — az ágostai hitvallású evangélikus vagy a helvét hitvallású református egyház keretein belül gyakorolják hitüket. E nagy lehetőség a cseh protestantizmus újjászületését eredményezte. 1784 végéig a cseh tartományokban összesen 1015 protestáns egyházközség (267 anyaegyház és 748 leányegyház) alakult meg, és 233 templomot építettek fel.

Az újjászerveződő cseh gyülekezetekben nagyon nagy szükség volt olyan képzett lelkészekre és tanítókra, akik részt vettek a gyülekezetek szervezésében; akiktől az egyháztagok megtanulhatták az evangéliumi hitigazságokat, egyházi énekeket és a protestáns imádságokat.18 Ebben jelentett hatalmas segítséget a magyar misszió. Elsőként a cseh kötődésű Valesius János magyarországi tanítványai indultak a csehországi hívekhez.19 A morva területekkel szoros kapcsolatban álló Árva megyei gyülekezetek sürgetésére egyre többen követték őket, mindenekelőtt a hazai, a biblikus cseh nyelvet használó, az észak-nyugati vármegyék szlovák etnikai régiójának evangélikus lelkészei közül. Nekik elvileg nem volt nehéz dolguk, gyorsan beilleszkedhettek volna az új környezetbe. A korábbi kapcsolatokból ismerték a morva vidéket és nyelvi nehézségeik sem voltak. Ennek ellenére mégsem lettek népszerűek a cseh protestánsok körében, mivel magyarországi környezetből származván, szertartásaik a katolikusokéra emlékeztettek.20 A csehtestvérek hagyományai viszont mindenekelőtt a helvét irányzathoz álltak közelebb. Ezért szakítva az észak-nyugat-magyarországi kapcsolatokkal, inkább a református egyház felé fordultak, onnan kértek papokat. Ezügyben még magát a császárt is megkeresték, aki a magyar reformátusok udvari ágensével, Nagy Sámuellel konzultálva, végül parancsba adta, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület lássa el lelkészekkel a cseh-morva gyülekezeteket. E döntés fordulatot jelentett, hiszen intézményesítette a magyarországi kollégiumokból a cseh tartományokba irányuló missziós munkát.

nézőpontból, széles, Húsz János koráig visszanyúló történeti kontextusba illesztette foglalta össze a kapcsolatok történetét. Ugyanakkor a jelenkori cseh-magyar lelkipásztori találkozók szervezésével az egyházi kapcsolatokat élő, erős kötelékké tette. HAMAR 2011. 67-75.

18 HAMAR 2011. 67.

19 KIRÁLY 1953. 50.

20 HAMAR 2011. 67-68.-E 22Ó S-