Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
-s Műhely =Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám követően a protestáns cseh rendek és az uralkodó közötti feszültségek válság kirobbanásához vezettek. A korábbi, 1546-os protestáns felkelés után 1618-ban a cseh rendek ismét az uralkodó ellen fordultak. A kirobbant újabb felkelés során, 1619 novemberében a Habsburgokat megfosztották trónjuktól, és a protestáns Pfalzi Frigyest cseh királlyá koronázták. A döntő ütközetre 1620. november 8-án került sor a Prága melletti Fehérhegyen, ami a katolikus császári hadak győzelmét hozta.4 Pfalzi Frigyes és az őt támogató cseh nemesek már közvetlenül a csatát követően elhagyták Csehországot.5 Az állapotok konszolidálódását követően szigorú protestánsellenes rendelkezések születtek. Az 1627-ben Csehországra és 1628-ban Morvaországra vonatkozóan kihirdetett Obnovené zemské zrízení (Megújított Tartományi Rendtartás) alapjaiban változtatta meg a történelmi cseh állam jogi helyzetét. A rendtartás XXXIII/A cikkelye a katolikus vallást ismerte el egyedüliként. A tartományok többségében protestáns lakossága ezzel súlyos döntés elé került: vagy áttér a katolikus hitre, vagy — amennyiben jogi helyzete ezt lehetővé teszi — kivándorol. A cseh exulánsok a protestáns nyugat-európai, elsősorban német és németalföldi területek, továbbá Lengyelország felé indultak, illetve Magyar Királyság északi területeire települtek át.6 4 KAVKA 2003. 5 PAPP 2018. 24-30. 6 A XVII. század első évtizedeinek fejleményei a cseh korona országaiban kiélezték a feszültséget az 1526-ban trónra került katolikus Habsburgok és a protestáns cseh rendek között. A Habsburgok uralma alá került cseh területek vallási viszonyai alapvetően különböztek kiépülő birodalom többi területétől. A Cseh Korona Országainak lakosságának nagy része a XV. századi huszitizmus vallási és művelődési viszonyait továbbvivő felekezetekhez, a kelyhesekhez és a cseh testvérekhez tartozott. A mérsékeltebb, utraquistáknak is nevezett kelyhesek kerestek elsőként kapcsolatot a reformáció lutheri ágával még 1519-ben. A XVI. század derekán a kelyhes irányzatban egyre nagyobb szerepet kapott az ún. neoutraquista ág, mely egyre távolabb került az utraquistáktól. Ők fokozatosan eljutottak egy cseh nemzeti protestáns egyház megteremtésének gondolatáig, ami abban is kifejezésre jutott, hogy 1567-ben a neoutraquista nemesek egy csoportja kifejezetten elutasította az 1436-os ún. bázeli kompaktáták (a husziták mérsékelt, kelyhes irányzatának kiegyezése a katolikus egyházzal) érvényben tartását. 1571-ben pedig kérvényezték Miksa császártól elismerésüket a birodalomban bevett ágostai hitvallást követő felekezetként. A császár azzal utasította el kérésüket, hogy a birodalmi ediktumoknak a Cseh Korona Országaiban nincs érvényük. így a neoutraquisták egy, a cseh királyságra érvényes hitvallás kidolgozását határozták el. Később a cseh testvérek is az ágostai hitvallás felé fordultak, 1535-ben Luther jóváhagyásával adták ki hitvallásukat, a Confessio Bohemicát. Jan Blahoslav, a cseh testvérek seniorja ellenezte a lutheri tendenciákat és inkább a helvét irányzat felé fordult. A cseh rendek végül 1575-ben fogadták el a cseh protestáns hitvallást, a Confessio Bohemicát, és dolgozták ki a cseh nemzeti lutheránus egyház felépítésének tervezetét, melyben a cseh testvérek nagyfokú autonómiát élveztek volna. Miksa császártól végül csak szóbeli ígéretet sikerült elérni a szabad vallásgyakorlat engedélyezéséről, melyet 1609-ben II. Rudolf felséglevele (Rudolfűv majestát) írásban is megerősített. A megindult vallási fejlődést hagyományosan 222
