Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-a Szemle a-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM

Ezek sorrendben a következők: Felsőboldogfalva, Farcád, Székelyderzs, Bögöz, Nagygalambfalva, Rugonfalva, Székelykeresztúr (mezőváros). Elsőként minden esetben a települések elhelyezkedését határozza meg, bemutatva földrajzi jellemzőiket, rövid történetüket, kiemelve a legfontosabb eseményeket. Ezután ismerteti a lakosság lélekszámának változását, a felekezeti megoszlást, amelyet jól jellemez a templomok hovatartozása. Székelyderzsé unitárius, Székelykeresztúré római katolikus, a többi viszont kivétel nélkül református. Rugonfalván (első említése 1495-ből) kívül valamennyi szerepel 1333-ban a pápai tizedjegyzékben. Minden településnél kitér annak jeles szülötteire vagy családjaira. A nagy hagyományú oktatással rendelkező Felsőboldogfalván Fülöp Áron (1861-1920) költő, Farcádon Farczádi Józsa János (1761-1820) református lelkész, pedagógus, Székelyderzsen a XVI. századi Petki nemzetség, míg Bögözön a XVI. századtól a Farkas nemzetség volt a meghatározó. Nagygalambfalván született Feleki Miklós (1818-1902) színész, író, fordító, valamint a kortárs irodalom kimagasló alakja, a tavaly nyáron elhunyt Kányádi Sándor (1929-2018) költő. Rugonfalván látta meg a napvilágot Bartha Miklós (1848-1905) jogász, publicista, országgyűlési képviselő, Mester Miklós (1906-1989) történész, politikus, Pap László (1926-2003) háromszoros ökölvívó olimpiai bajnok; ide kötődik családilag Rugonfalvi Kiss István (1881-1957) történész, egyetemi professzor. Székelykeresztúr unitárius kollégiumában (1793-tól!) olyan jeles személyek tanultak, mint Orbán Balázs, Berde Mózes 1848-as kormánybiztos, Kriza János unitárius püspök, folklorista; Jakab Elek történész vagy Bözödi György író.

Rendkívül figyelmet érdemlő, hogy a Szerző a még fellelhető, legfontosabb néprajzi jellegzetességeket is megemlíti. Farcádon a XVIII. századtól meghatározó disznótartást, feldolgozást és kereskedelmet, továbbá a faragott, festett székelykapukat. Székelyderzsen a határkerülést, amelyet áldozócsütörtökön és az 1815-ben történt jégverés napjára emlékezve június utolsó szombatján, meghatározott szertartással végeztek a legények, akiket virágkoszorúkkal várva kísértek a lányok a templomba. A szász hatásról árulkodó szokást 10 esztendeje felújították. Egyedülálló az újév köszöntése. Az Alszegről, Felszegről fáklyákkal vonulnak a legények a templomhoz, ahol mindenki egy-egy nyílvesszőt lő magasra, emlékezve a hajdani tatárdúlásra. Bögözön húsvét éjszaka locsoltak a legények. Zenészekkel keresték fel a lányos házakat, ahol piros tojást és bort kaptak, majd a megöntözötteket magukkal vitték. Újabban itt a farsangi alakoskodást újították fel.

Mindezek után a Szerző a templomokat veszi sorra. Építészeti, műemléki leírást ad, de építéstörténetükre vonatkozóan is adatokat közöl. Ezt követően a templombelsők következnek, jelezve az átépítéseket, a különböző építési-művészeti korszakból megmaradt töredékeket, a szentély, a hajó, valamint a torony szerkezetét, művészi megjelenését, ékítményeit. Külön egységet alkotnak a faragott kőrészletek, a festett mennyezetkazetták, továbbá a templomok-S 206 =-