Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Szemle ^ Acta Papensia xrx (2019) 1-2. szám szenvedett török támadásoktól, ezért itt hiányoznak az erődtemplomok. Sajnálatos, hogy a középkori szárnyas oltárok közül mindössze a XVI. századi székelyzsombori maradt meg. Szinte maradéktalanul megsemmisültek a protestánssá lett templomokban az oltárok, a táblaképek, a faszobrok és javarészt a liturgikus tárgyak is. A harangok és a bronz keresztelőmedencék részben Gábor Áron műhelyébe kerültek, részben az I. világháború áldozatai lettek, amelyeket a XX. században közadakozással újakkal pótoltak. A liturgikus textilekre és a templomokra egyaránt jellemző, hogy a nyugat-európai díszítőstílust a saját magyar díszítőművészetével gazdagította minden alkotó, aminek eredményeképpen jellegzetes magyar stílus született. A negyedik fejezet előkészíti a Nagy-Küküllő vidékén található, falképeket őrző templomok bemutatását. A kb. 20 km-nyi szakaszon hét freskós templom található (közülük 6 protestáns és 1 római katolikus). Farcád kivételével valamennyi a XIV. századból való. A Szerző végigköveti a falképek megtalálásának történetét a XIX. század végi, XX. század eleji kezdetektől (Huszka József munkásságától) az 1960-as évekbeli feltárásokon át napjainkig. A hét templom első részletes, külső-belső leírását, elemzését Dávid László történész és Benkő Elek régész végezte el az 1980-as években. Felbecsülhetetlen a falképek nagy száma, köszönhetően annak a mészrétegnek, amivel a képeket eltakarva, a protestánsok nagy szolgálatot tettek a magyar művelődéstörténetnek. Udvarhelyszék egész területén nyolc Szent László legenda ismert. Ez nem véletlen, hisz a peremterületeken, a gyepük vidékén, így a határvédelmet ellátó közösségeknél, továbbá a középkorban nevezetes, a központi hatalommal valamilyen kapcsolatban lévő településeken volt rendkívül népszerű a lovagkirály, amint arra László Gyula rámutatott. Egyébként ezeken a területeken maradt fenn legtovább a néprajzból ismert regölés szokása is. Valamennyi falképről elmondható, hogy eleven színvilágúak, szuggesztívek, részletgazdagok, lendületesek, szépen megrajzolt, karakteres arcokkal. Viszont a templomok védőszentjeinek képei mindenhol hiányoznak. Az Udvarhelytől Boldogfalváig c. ötödik fejezet a Székelykeresztúrig vezető út legfontosabb természeti látnivalóira, történelmi emlékeire hívja fel a figyelmet. Székelyudvarhelyről kiemeli a XVII. században először említett gyárosfalvi Jézus Szíve kápolnát. A húsvéti feltámadási körmenet és a húsvéti határkerülés kiinduló pontja volt addig, amíg az egyház át nem helyezte búcsúját Űrnapjára, így az úrnapi körmenetek helyszínévé lett. A négykaréjos alaprajzú épület zsindellyel fedett, növényi ornamentikájú kazettás mennyezettel. Barokk Jézus Szíve oltára a XVIII. században készült. A régészeti kutatás XV. századi magánkápolnaként határozta meg, ez a térség legrégebbi műemléke. A Nagy-Küküllő völgyében tovább haladva, a Szerző egy-egy fejezetet szentel a hét freskós falunak, amelyek együtt a nagy második egységet alkotják. Valamennyi falut, templomot, falképet egységes szempontok alapján tárgyal. 205 2-
