Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-* Műhely a-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM

nagy tüskéshínár-maradványok alapján a víz mélysége 1,5 méter lehetett, viszont a nád alárendelt mennyisége alapján a legmélyebb részeken meghaladhatta a 2,0 métert. Valószínűleg a nád, a tüskéshínár a tavi rendszer parti sávjában élhetett még a XIV-XV. században kialakított tóban.

A növényi maradványok alapján a meszes tavi környezet, amely szervesanyaggal még kevésbé terhelt (mezotróf) volt, egyértelműen kialakult a XIVXV. században. A malakológiai anyag összetétele, legfőképpen a sima tányércsiga (Gyraulus laevis), rácsos tányércsiga (Gyraulus albus), éles gombcsiga (Hippeutis complanatus), héjainak a jelenléte alapján egyértelműen meszes, relatíve tiszta, szervesanyagban kevésbé szennyezett tavi környezet alakult ki ekkor a vizsgált területen. A kísérő Mollusca fauna összetétele, a nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis), hosszúcsápos csőröscsiga (Bythinia tentaculatá), nagy tányércsiga (Planorbarius corneus), éles tányércsiga (Planorbis planorbis), ajakos tányércsiga (Anisus spirorbis), borsókagylók (Pisidium) jelenléte nem mond ellent ennek a rekonstruált képnek, mivel ezek a csiga-, és kagylófajok igen változatos vízi környezetben képesek fennmaradni, közte mezotróf, karbonátos tavakban is.

100-25 cm közötti XVI-XVIII. században kifejlődött jelentős, de a kiszáradás miatt szétesett, bomlott szervesanyag-tartalmú eutróf tavi üledékben igen erőteljes arányban jelentkezett a határozhatatlan szerves törmelék, közte az egyszikűek maradványai. Mindezek a ma már határozhatatlan növényi maradványok az utólagos kiszáradás következtében alakultak ki. A meghatározható növényi maradványok között a nád, gyékény, sás, tavi káka, harmatkása, és az eutróf tavi állapot kezdetén még nagy tüskés hínár fajokat lehetett kimutatni. Ennek nyomán a tó vize ebben a fázisban 1,5 méter, maximum 2,0 méter lehetett és szervesanyaggal telített volt. Nem zárható ki, hogy úszó növényi szigetek, vagy kisebb vízi növényzeti foltok tarkították a víz felszínét. A pollenösszetételben igen jelentős változás, hogy a fák aránya teljesen alárendelté vált és a gabonafélék aránya lecsökkent, viszont az állattartásra, taposásra-rágásra jellemző gyomok aránya megemelkedett. Ennek nyomán a pápai vár és város körüli gazdasági tér alapvetően megváltozott, a szántóföld irányából az állattartás felé mozdult el. A pollenelemzés nyomán a XVI-XVIII. század között a bükk és gyertyán aránya megemelkedett a Pápa környéki erdőkben. Ez összefüggést mutat ebben az időszakban kialakult lehűléssel, a kisjégkor kialakulásával,33 de nem zárható ki az

33 SÜMEGI et al. 2009b. 265-298.- 13 -