Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Műhely =Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám emberi hatásra történő terjedés sem.34 Ugyanis a bükk- és a gyertyánfákból nyerhető ki a legjelentősebb mennyiségű szenült faanyag a boksagazdaságokban, amelynek fűtőértéke a barnaszénhez hasonló, ezért alapvető volt a kor, szénbázis előtti kovács- és hadiiparában.35 Ebben a szintben a malakológiai anyag összetétele alapvetően átalakult, meszes mezotróf környezetet jelző sima tányércsiga (Gyraulus laevis), rácsos tányércsiga (Gyraulus albus) éles gombcsiga (Hippeutis complanatus), héjainak eltűntek a rétegsorból. A Mollusca fauna összetételében a korábbi kísérő faunaelemek, a nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis), hoszszúcsápos csőröscsiga (Bythinia tentaculata), nagy tányércsiga (Planorbarius corneus), éles tányércsiga (Planorbis planorbis), ajakos tányércsiga (Anisus spirorbis), borsókagylók (Pisidium) domináltak. Ezek a csiga-, és kagylófajok szervesanyaggal terhelt, eutróf vizekben, sőt egyes elemei pocsolyákban is képesek megélni. A vízi Mollusca fajok mellett nedvességkedvelő (higrofil), vízparton élő csigafajok, mint borostyánkő csigák (Succinea putris és Oxyloma elegans), hasas kétéltűcsiga (Carychium minimum) héjai is megjelentek, jellemezve az eutróf tavi rendszer vízparti, nedves környezetét. A felszíntől 25 cm-ig emberi hatásra kifejlődött anthrasol (emberi hatású talaj) szintjében a virágporszemek száma drasztikusan lecsökkent, a vízi környezetre jellemző elemek teljes mértékben visszaszorultak. A makrobotanikai maradványok szinte teljes mértékben megszűntek, egyértelműen jelezve a szervesanyag szétesését, dezintegrálódását a talajosodás folyamán. A Mollusca faunában a vízi faunaelemek eltűntek, és csak néhány nagy tűrőképességű, illetve higrofil szárazföldi csigafaj (harántfogú törpecsiga - Vertigo angustior, bordás gyepcsiga - Vallonia costata, sima gyepcsiga - Vallonia pulchella) jelzi, hogy magas talajvízállású, nedves, ártérre jellemző területen zajlott az emberi hatásra kialakult talaj (anhtrasol) kifejlődése valószínűleg az utolsó 250-260 év során. ÖSSZEFOGLALÁS A radiokarbon vizsgálatokra alapozott geokronológiai, a mágneses szuszceptiblitás-mérések, a szemcseösszetételi, izzítási veszteségre alapozott szervesanyag-, karbonát tartalom-meghatározás, vízoldható elemtartalom, pollenelemzés, makrobotanikai maradványok és Mollusca héjak vizsgálata alapján a következő kömyezettörténeti eseménysorozatot rekonstruáltuk a pápai 34 SÜMEGI et al. 2016.15-73. 35 UO. I4 3-
