Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-s Szemle =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám a Konkordia Könyvet vizsgálja, elemzi: az Egyezségi Irat aláíróit, a tábori prédikátorok helyzetét, tevékenységét, a dunántúli prédikátorok származását, tanulmányait, mobilitását, pályafutását, kitérve a dunántúli iskolákra, az oktatásra, az egyetemjárásra és magukra a legnépszerűbb egyetemekre, rangsorba állítva azokat annak tükrében, hogy milyen létszámban látogatták magyar evangélikus hallgatók. Kitér a lelkészek avatására és az avatás helyére, a hitvallások aláíróira, a lelkészi, püspöki rokonságra. Utóbbiak ugyanis meghatározóak lehettek a lelkészi hivatás választásában. Megállapítja, hogy Magyarországon és a szomszédos evangélikus egyházakban olyan utánpótlási modell alakult ki, amely a lelkészi kar egészséges cseréjét biztosította. A dunántúli lelkészek körében kevesebb egyetemi fokozatot szerzett személy mutatható ki, a lelkészi kar döntő többsége Nyugat-Dunántúlról származott, de földrajzi és társadalmi mobilitás is megfigyelhető. A Konkordia Könyv aláírói között a németekkel szemben a magyar többség volt meghatározó. A következő tanulmányok a dunántúli reformáció három meghatározó személyével foglalkoznak. Németh Balázs az osztrák református egyház ny. lelkésze Bécsből Beythe István ágendájának (1582) mentalitástörténeti jelentősége című tanulmányában öt nagy egységre bontva végezte el elemzését. A Beythe a Batthyány Boldizsár németújvári udvarában működő humanista kör tagja volt, aki a lutheri és kálvini reformáció szétválását követően 1595-től a reformátusok szuperintendense lett. 1582-ben látott napvilágot ágendája, amellyel egységes szertartásgyűjteményt kívánt a lelkészek kezébe adni, ámde a gyűjtemény egyben teológiai kézikönyv is volt. A következőkben a Szerző a mentalitásváltozás különböző formáinak ágendabeli megjelenésével foglalkozik. Az első egységben az igehirdetés mindenekfölötti voltát hangsúlyozza, jelezve, hogy a szimbólumok és a rituális cselekmények nem lehetnek hangsúlyosak. Ennek értelmében sorra veszi a keresztelést, az úrvacsorát, a bűnvallást, a házasságkötést és a temetést. A következő egység az ágenda racionális elemeit tekinti át, a keresztség, az úrvacsora, a gyónás, a házasság kihirdetése, a beteglátogatás, a temetés szertartását sorra véve, amelyek krisztocentrikus gondolkodásra vallanak. Figyelmet érdemlő, hogy az ágenda az egyén felelősségét, jelentőségét hangsúlyozza. A negyedik egységből Beythének a lutheri és a kálvini felfogás közötti harmonizációs törekvései ismerhetők meg, így az úrvacsorára, a külsőségekre, a személyes gyónásra vonatkozóan. Végül az ötödik egység az ágendában megjelenő etikai jellemzőket vizsgálja (bűn, házasság, hivatástudat, hálaadás).-s 451 s-
