Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-= Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

Hermán Júlia öreganyámmal kapcsolatban hallottam, hogy Farkas Kálmánt, mint orvost, a famíliába[n], mint orákulumot tartották. Hermán Júliához is elhozatták Székesfehérvárra, ezen utolsó búcsújelenetnél is jelen volt, de már nem tudott ő sem segíteni. Anyám szerint kifakadt a hasán a rákbetegség, és mint egy nagy rózsa, úgy kinyílt.

Gyermek fantáziámat sokat foglalkoztatta Molnár öreganyám halála, lelki nagyságot láttam abban, hogy az Isten akaratában megnyugodva tudott nyugodtan búcsút venni azoktól, akiket szeretett, és az életre jó tanácsokkal ellátni. Jókai több regényében olvastam ilyen halálokat. Ilyenkor mindig újból átéltem — illő meghatottsággal — öreganyám haldoklását, és amint anyám előadta, végül összekulcsolta kezeit, imádkozott, és azután nem sok időre meghalt. Azt is megmondta, melyik ruhájában temessék el, és hogy kik öltöztessék fel. Utólag meggondolva, a környezetnek elég fájdalmas lehetett, de édesanyám mindig meghatva, sokszor könnyezve mondta el, mert többször elmondattuk vele.

A gyerekre az is jellemző, hogy az ősök milyen vonzó erővel bírnak. Itt halottam apám szájából elmondani a testőr Véghely (István)312 és a nyomdász Véghelyek történetét. Ezen időtől kezdve mindig érdekeltek a testőrök és a nyomdászok. Különösen a nyomdászmesterséget igen sokra tartottam. Véghely Zsigmond János magyarországi nyomdáját őseink nyomdájának tartotta apám.313 Véghely István testőrrel meg később a Pesti Hírlap tárcáiban br. Vay

312 Véghely István királyi testőrről Nagy Iván a következőt írja: „Véghelyi István 1787-ben

a magyar királyi testőr volt; kit 1795. januárban már mint kapitányt Ordódy és Csemesz gárdisták

meggyilkolták.” NAGY XII. Pest, 1865.128. Ez azonban pontosításra szorul. Véghelyi [Veghelius] Istvánt (Vámos, 1749. október 22. - Bécs, 1795. január 23.) 1770-ben vették fel a királyi testőrségbe, 1790-től II. testőr őrmesterként (katonai rangban: II. kapitányként) szolgált. 1795. január 23-án bécsi szállásán két eladósodott társa: Csemez Imre és Ordódy Károly bestiális kegyetlenséggel meggyilkolta és kirabolta. Őket katonai rangjuktól és nemességüktől megfosztották és fölakasztották. HELLEBRANTH1939. 75., 115-116., 279., 389., SÁGVÁR12001.186. A páratlan eset vizsgálati anyaga megtalálható a testőrség iratai között. HL VI. 1.1795.21/3. Jegyzőkönyv Véghely meggyilkolásáról; kihallgatási jegyzőkönyvek; kimutatás az elrablott javakról. Az erre is vonatkozó levéltári segédlet: FARKAS 2000.

313 Tévedett, mert Vechelius család nem magyar volt, hanem francia származású. Wechel János Zsigmond tejfalui nyomdatulajdonos (1637-1646) és vélhetőleg a fia, Wechel András (f 1665 előtt) — az 1650-ben Somorján, 1651-től Kőszegen működő nyomdász — neves párizsi nyomdászcsalád egyik oldalági leszármazottja lehetett, amely a hugenották üldözése miatt előbb Frankfurtba, majd Hanauba tette át műhelyét. Wechel János valószínűleg Wechel András bécsi bibliopola (könyvkereskedő) öccse volt, aki egy ideig a Batthyányak védőszárnyai alatt dolgozott a Nyugat-Dunántúlon. A megáltozott vallási viszonyok miatt Wechel András kezdettől fogva a sopron-vasi evangélikus consistorium (egyházkerület) félhivatalos, 1663-tól hivatalos tipográfusa volt. V. ECSEDY 1981. 303-352.

384 s-