Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám Semmi animozitás nem vezet engem Béla bácsi ellen, és csak a véletlen, hogy annyiszor előjön a feljegyzéseimben, és mindig előnytelen formában, de ha gyermekkori visszaemlékezéseimet híven le akarom írni, nem tehetek máskép [p]en, mint megírom kertelés nélkül az igazat. Hiszen harag, sőt még neheztelés sem volt közöttünk sohasem. Ami pedig az én személyemet illeti, igazán megkülönböztetett módon bánt velem ő is, a felesége, Sarolta néni is. Nem volt ő rossz ember. Azt hiszem, nem ártott ő senkinek, de olyan életet élt, és olyan szerepet töltött be, a családba[n] olyan sok unartja volt, hogy minekünk, gyerekeknek mindig jó példa volt, hogy jaj, olyanok ne legyünk, mint Béla bácsi! Egyszóval, még hálásaknak is kell tulajdonképpen lenni iránta, mert így nagy szolgálatot tett nékünk. Általában haragos, vagy gyűlölködő beszéd nem hangzott itt el a kisebédlőben. Azok a böllenkedések is, amik akár a testvérek között, akár a szülők között elhangzottak, nem hangosak, hanem310 mindig szeretetteljesek voltak. Inkább a jókedv, mosolygás, kacagás jellemezte a kisebédlő hangulatát. Közöttünk, testvérek között, leginkább Flóri nővérem hangulata őrizte meg legtovább a kisebédlő levegőjét és modorát. A társalgás közös volt, de egyszerre csak egy beszélhetett. Nevetni, kacagni vagy egyéb érzelmet nyilvánítani volt csak szabad egyszerre és közösen. Most, hogy így visszagondolok311 ezekre az időkre, nem emlékezem, hogy, hogy erre tanítva, vagy oktatva lettünk volna valaha. Csak úgy ment magától. Lehet, hogy valamikor az idősebb testvéreimet kioktatták erre, de az én időmbe [n] ez már úgy ment magától. Mindenki tisztelte a másik beszédjét, mondását. Csak ha [a másik] befejezte, akkor válaszolt, vagy folytatta a témát. Itt hallottam többször elmondani öreganyám, Hermán Júlia halálát. Először nagyon borsódzott a hátam, és könnyekig meg voltam hatva, amint édesanyám elmondta, hogy hogyan hívatta maga köré az egész családját. Érezte a halála közeledtét (bél- vagy gyomorrákja volt), minden családtagjától külön búcsúzott, mindegyiknek külön intelmeket mondott, értéktárgyaiból emléket hagyott. Végül a férjétől búcsúzott. Megköszönte néki a hozzá való jóságát. A gyerekeire bízta a gondozását. Rájuk bízta, hogy szeressék egymást, és mindenkinek megbocsátott. Hívatta a cselédeit, és azoktól is búcsúzott, és megajándékozta őket. 310 A kéziratban: és, javítottuk. 311 A kéziratban: visszagondolva, javítottuk.-= 383 S'
