Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-s Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

keznék, de viszont ezt is többször hallottam elbeszélni. Ebből az ősi házból temették, melyben születtem és laktunk. így nem merem állítani, hogy kizárólag az én emlékezetem az, mi visszavisz az ő személyének külsejéhez és a temetésének részleteihez.

A házat, melyben születtem, a kilencszázas évek elején lebontották, [a] városrendezésnek esett áldozatul. De 1900-ban érettségizvén, addig Veszprémben laktam, így később is számtalanszor láttam, nagyon jól emlékezem rá. Nagy ház volt. Négy utcára nézett. De a négy utca közül két utca volt rendes kocsiutas és gyalogjárós utca, elől és hátul, két oldalt kis gyalogjárós utca volt csak, amit Veszprémbe [n] nem utcának, hanem köznek hívtunk.14

Kapu csak egyik oldalon volt, az első — most ha állna — a Rákóczi tér felőli oldalon [lenne]. Nagy, kocsibehajtós kapu volt, félkör alakú boltívvel. Barna színű nagykapu, a fél szárnya nappal nyitva volt, illetve vasrudacskával ki volt támasztva, mint az ablakok kitámasztó rúdja, úgy is működött. A lakásba két bejáró volt. Egyik a kapuhoz közel, a kapualj alatt, a másik az udvarból a konyhába. Itt — emlékszem — lépcsőkön kellett felmenni. A lakás beosztására már nem emlékszem. A négy utcára valószínűleg körül voltak elhelyezve a szobák és mellékhelyiségek.

Azt gyakran hallottam, hogy jóanyám szenvedélyes építkező volt. Amikor édesapám több napra, vagy hosszabb időre elutazott és hazajött, majd eltévedt a lakásban, mert úgy átalakította és -rendezte jóanyám az egész házat, hogy alig lehetett ráismerni. Természetesen nem ez az oka, hogy nem emlékezem a beosztásra, hanem a későbbi lakásunk emléke, melyben négy éves koromtól 15 és fél éves koromig [éltem,] teljesen elnyomta az ősi ház belső beosztásának minden képzetét. Arra emlékezem, hogy öregapám15 és Zoltán bácsi16 lakása külön volt, mert mikor átküldték17 hozzájuk bennünket, hát valahogyan kerülni kellett. Ez a ház a Véghely nagyszülők halála után Zoltán bácsira jutott — a tótvázsonyi földekkel együtt — az örökösödés alkalmával.

14 A párhuzamos utcákat összekötő gyalogutakat Veszprémben köznek, Pápán köziének hívták és hívják.

15 Véghely Imre

16 Véghely Zoltán magánzó, édesapja öccse, 1906. augusztus 27-én, 62 éves korában hunyt el Veszprémben. A veszprémi és Veszprém megyei kulturális és társasági életben aktívan részt vett. Tagja volt a veszprémi Nemzeti Kaszinónak, a Veszprémi Torna Egyletnek, a nemzetiségek magyarosítását szolgáló Dunántúli Közmívelődési Egyesületnek. A veszprémi táncestélyek rendező-bizottságának gyakran a tagja volt. - Halálozás. = PH 3 (1906) 35. sz. (szeptember 1.) 5.

v A kéziratban: küldtek át-= 269 3-