Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám Amikor én már a postánál voltam és jóanyám látta, hogy gyűlik a pénzem, arra bíztatott, hogy vegyem meg ezt az ősi házat, Zoltán bácsi nagyon el van adósodva, és még majd valami kótyavetyén idegen kézre jut. Az igazat meg­vallva, semmi kedvem nem volt ilyen vállalkozáshoz, ellen is szegültem jó­anyám óhajának. Ezt később sem bántam meg, mert néhány évvel ez után a város kisajátította több házzal együtt és most piactér van a helyén. Mivel Zol­tán bácsi jóval később halt meg, Veszprémben a rossz nyelvek bizonyára azzal gyanúsítottak volna meg, hogy azért vettem meg a süketnéma öreg nagybá­tyámtól a házat, hogy a kisajátítás conjuncturáját18 a magam hasznára javít­sam. Pedig, ha megvettem volna, csak édesanyám óhajának tettem volna eleget és olyan időben, amikor még a kisajátítás eszméje meg sem született senkinek az agyában sem. Ezzel a régi Véghely házzal kapcsolatban, hogy ki ne essék az emlékezetem­ből, megemlítem azt az esetet, ami inkább Véghely öreganyámra, Pázmándy Karolinára jellemző. 1848-ban egyik alkalommal, mikor Veszprém a császáriak kezén volt,19 — mert többször cserélt gazdát20 — olyan magas rangú tisztet szál­lásoltak el nagyszüleimnél, kinek díszőrség járt. A strázsa ott járt fel és alá az épület előtt teljes fegyverzetben. Egyszer csak olyan vezényszavakat hall nagy­anyám ordítani németül, hogy állj, ne közelíts, mert lövök. Rosszat sejtve [a] nagyanyám kirohan a kapun és látja, hogy a díszőr az ő 6 éves fiára — az én édesapámra — szegezi rá fegyverét és annak ordítoz. Nagyanyám sem volt rest, egy igen nagy pofont mért le a díszőrnek, aki eltántorodott, ezt felhasználva nagyanyám elkapva fiának a kezét, beszaladt vele a házba. Nagy eset lett ebből a pofonból, mert a pofontól megtántorodott őr panaszt tett szolgálati úton úgy, hogy a beszállásolt magasrangú tiszt alig tudta elsimí­tani ezt az esetet. Végül21 mégis sikerült megértetni, hogy a császáriak bevonu­lása miatt mozgalmas város eseményeit bámuló 8 éves kisfiú, ha hazamegy, hazatérését nem minősítheti [a] díszőr ellenséges támadásnak, viszont egy édesanya, ki gyermekét ilyen helyzetben találja, ha radikális megoldást válasz­tott is megmentésére, de semmi szín alatt nem olyat, amelyik annyira ve-18 conjunctura (latin) = körülmények összetalálkozása 19 Veszprém 1849. január í-jétől április végéig volt a császáriak kezén. Fiáth Ferenc cs. k. polgári biztos április 26-án hagyta el a várost. Vö. FRANCSICS 2001. 207., 229. 20 A megyeszékhely 1849. január í-jén, majd augusztus 25-én került a császáriak kezére. FRANCSICS 2001. 207., 260. 21 Előtte De, töröltük.-s 270 s-

Next

/
Thumbnails
Contents