Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-s Újraolvasó =­Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám tagjaiban megcsonkítva, gyakran egészen darabokra koncolva láthatni a go­nosztevőt előbb, mint a törvényszék kezébe juthatna. Hogy merészel egy hajdú, kinek joga a „fogd meg”-en túl semmi esetre nem terjedhet, az elfogotton, egy oly elfogotton, ki még sem kihallgatva, sem elítélve nincs, büntetlenül dühön­­geni? de hogy merészli bármi magas rangú így a büntető törvényszék jogait bitorolni? oh! ott, hol ember emberen korlátlankodik önkénnyel, ott az egész természet gyászol! Vannak némely elméletek, melyekre gondolják sokan a büntetés lehetőségét alapítani. Ezeket, mint gyengeségekről már közönségesen ismerteket, csak rö­viden fogom megérinteni: Első elmélet az elijesztés, mely azért büntet, hogy az emberek a büntetés látása által megrettenve hasonló bűntől elidegenedjenek. Hanem ez teljes igaz­­talanság, mert így a bűn s büntetés egymással semmi összefüggésbe nem tétet­vén, ez inkább azon bűnökre néz, melyek még elkövetve nincsenek; azonban ezen oknál fogva akármi bűnt lehetne legkeményebben büntetni, sőt a legke­gyetlenebb büntetés lenne a legcélszerűbb, ha ugyan ilyen által még jobban elrettennének az emberek; de lehetne büntetni a legártatlanabbat is, mihelyt akármi szövevényes úton hírre kapna azon hit, hogy ez bűnös volt, s eszerint a büntetés elijesztést eszközölne. Be kell fogatni három négy embert, rájok fogni, hogy ők loptak s így jól elkínozni őket: ezt lehet tenni, mert találkoznak olya­nok, kik így a lopástól elrettennek. Mi igazság az! Pétert büntetni azért, hogy Mátyás, Gábor stb. elijedjenek. Már Kant megjegyzette ezen elméletről azt, hogy ebben egy ember másnak csupa eszközévé alacsonyíttatik, holott min­denki lényegesen öncélú. Második elmélet a megelőzés, mely azért büntet, hogy a gonosztevő az el­követhető új bűnben megakadályoztassék. Ezen elmélet a büntetés alapjává, nem a vétséget, hanem a jövendő jogsértés lehetőségéből származott félelmet teszi. Ha teljesen volnánk a felől biztosítva, hogy a gonosztevő több bűnt nem követend el: úgy ezen elmélet szerint nem is kellene azt megbüntetni. Mi igaz­ság ez? A[ki] lopott egy ökröt, ezért nem büntetik meg; hanem azért, hogy több ökröt vagy mást ne lopjon. Harmadik elmélet, a megfenyegetés, mely a büntetés alapjává egy akármi törvénynek s az ezt megsértőt követendő büntetésnek kihirdetését teszi. Nincs ennél veszedelmesebb tan, mint a mely által a legnagyobb zsarnok önkényes kegyetlensége kimenthetővé alakul. így a keresztények valósággal büntetésre méltó gonosztevők voltak, mert Néró s Diocletian fenyegetéseinek ellenére, 179 s-

Next

/
Thumbnails
Contents