Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
ÚJRAOLVASÓ TARCZY LAJOS Elmélkedés a polgári büntetésről (Tudománytár. Értekezések. Első kötet. Buda, 1837. 217-226.) Tarczy Lajos (Hetény, 1807. december 6.-Bécs, 1881. március 20.) teológiai és filozófiai tanulmányait Pápán végezte Mándi Márton István tanítványaként, majd Bécsben és Berlinben tanult fizikát és matematikát. 1833-tól haláláig, 48 éven keresztül volt a pápai kollégium tanára. Tanártársával, Bocsor Istvánnal együtt folytatta a Mándi Márton által megkezdett újjászervezést, modernizálást, 1837-ben önálló nyomdát hozott létre az iskola mellett (Főiskolai Nyomda). Az oktatás módszertanát is megreformálta, az addig gyakorlattól eltérően diákjaitól nem a tananyag visszamondását várta el, hanem önálló gondolkodásra kívánta sarkallni őket. Sokoldalú esztétikai és irodalmi nevelést folytatott. 1841-ben megalapította a főiskolai Képzőtársaságot, melynek első tanárelnöke lett. Számos természettudományi tankönyvet írt, melyekkel részt vállalt a magyar tudományos szaknyelv kialakításában. Munkája elismeréseképpen az MTA 1838-ban levelező, majd 1840-ben rendes tagjai sorába választotta, Széchenyi István gróffal személyes kapcsolatot ápolt. A 1848-49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként szolgált, annak leverése után csak a tudománynak és tanári hivatásának élt. Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben található. Az alábbiakban első nyomtatásban megjelent tanulmányát közöljük újra, mely a Tudománytár hasábjain jelent meg 1837 első félévében. Az értekezést Tarczy a „Magyar Tudós Társaság" 1837. március 6-án tartott „kisgyűlésén” olvasta fel. A téma korabeli időszerűségét az adta, hogy a büntetőjog reformja az 1832/36-os országgyűlés napirendjén is szerepelt. A reform gondolatát Deák Ferencnek a botbüntetés elleni felszólalása indította el, ennek nyomán a szabadelvű követek a börtönállapotok javítását is sürgették.' Az ún. „fogházjavító mozgalom” szakmai szerveződésként indult, de hamar politikai üggyé vált; képviselői döntő többségükben politikusok voltak (Eötvös József, 1 1 BÉLI Gábor: Magyar jogtörténet: a tradicionális jog. Dialóg Campus Kiadó, Bp.-Pécs, 2000. 329. 175 =-
