Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-= Kisebb Közlemények s-ACTA PaPENSIA XVIII (2018) 1-2. SZÁM Mint minden közösségben, így Sárkeresztesen is nagyszámú történetet ismernek a folyamatos együttélésből, a korábbi kapcsolatok megroppanásából eredően a haragtartásra, a bosszúra, a közösségi normasértésre, ami többféle okból és legalább tizenegyféle fokozattal létezett. A haragtartás lehetett időleges, de egy életen át tartó is. Amikor a harag önbíráskodásba váltott, akkor bosszúról beszélhetünk, amely szándékos károkozás volt. Tekintettel arra, hogy a sárkeresztesiek valamennyien jól ismerték falusfeleik kapcsolatrendszerét, életkörülményeit, személyes tulajdonságait, ezért a közösségi kontrollt folyamatosan gyakorolták. Ebbe nevelődtek bele a felnövekvő, egymást követő nemzedékek is. A normavétőkkel szemben pedig különböző szankciókat alkalmaztak. Alapvetően normakövető volt a falu. Ennek következményeként a népi jogéletben pozitív tartalmú jogkövetkezmények alig ismertek. A közösségben a konfliktusok kialakulásán túl megvolt az akarat ezeknek feloldására, amelyben gyakran harmadik személy közbenjárása vezetett eredményre. Ilyen személyek voltak: a községi bíró, a református lelkipásztor, az uradalmi főintéző, az aratógazda, idősebb asszony, de kibékülési alkalom volt az ünnep is. Ugyanakkor mind békében, mind pedig háborúk idején a közösség tagjai kötelességüknek érezték baj esetén egymás segítését. Létezett egy erős, de egészséges szolidaritás. A Szerző arra is rámutat, hogy Sárkeresztes a polgárosodó Székesfehérvár jogi hatászónájában fekszik, ami hatással volt a nép jogtudatára. A kötetet összegzés, a közösséghez tartozásról személyes lírai vallomás, köszönetnyilvánítás, német és angol nyelvű összefoglalás, valamint a felhasznált szakirodalom listája zárja. Utóbbi 432 tételt tesz ki, ami önmagában imponáló adat, de az Adatszolgáltatóké is, név szerint 90 személyé. A könyv pontosan és tökéletes megalapozottsággal igazolja, hogy egy faluközösség életét, mindennapjait, családi létét, rokoni, kereskedelmi, munka-kapcsolatait, gazdálkodását, hitéletét, szokásvilágát is átszőtte, keretbe foglalta a jog. A helyi jogszokások az együttélés minden területére kiterjedő részletes, összetett szabályozást jelentettek, fenntartották a rendet, a működőképességet, szankcionálták a kihágásokat, a törvényszegéseket, következetes szigorral biztosították a közösség megtartását, az élet továbbadását. S. Lackovits Emőke 174 s-
