Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-a Kisebb Közlemények s-Acta Papensia XVIII (2018) 1-2. SZÁM

csínyek). A közvélemény által elítélt és szankcionált bűn számított véteknek, függetlenül a törvénytől. A faluban tudták, hogy kik azok, akik a közösség normarendszerétől eltérnek. Különösen súlyosan ítélték meg a templomi persely megkárosítóit, a pincékben tárolt bor megdézsmálóit. A jelentős terménylopás kiközösítést vont maga után. A lopások elkövetőit kibeszélték, megszólták, megszakították velük a kapcsolatot, megszégyenítették, kiközösítették, esetenként megverték őket. A hatóság viszont eredményesen alkalmazta a megszégyenítő közmunka kötelezettséget. A verést esetenként szankcióként alkalmazta a közösség (a tolvajok vagy a lokális endogámia ellen vétőkkel szemben), a verekedés pedig nem egy mulatságnak volt kísérője, de előfordult hatósági személy megverése is. Nagy múltra tekint vissza a bosszúból, haragból, indulatból elkövetett, verekedést jelentő önbíráskodás.

Kihágások összefoglaló cím alatt tárgyalja a Szerző a rabsickodást, vagyis orvvadászatot. Sárkeresztesen a földtulajdonnal rendelkezők felfogása szerint a föld nagyságától függetlenül illetett meg minden birtokost a vadászati jog. A falu közvéleménye nem ítélte el az orvvadászatot és tizenkét, név szerint ismert művelőjét. A tiltott dohánytermesztést ezt a törvényrontó jogszokást a közösség egyetértésével, tudomásulvételével, ravasz módon Sárkeresztesen is gyakorolták, állandó küzdelemben a fináncokkal. 1892-től a szőlősgazdákat boradó fizetésére kötelezték, tételeit helyi rendelettel szabályozták, amely pénzösszeget megegyezés alapján átalányban fizettek. A gazdák a minél alacsonyabb befizetendő öszszegért és a minél nagyobb mennyiségű bor megtartásáért mindent megtettek, leleményes gondossággal elrejtették a hordókat, amely sokszor vezetett eredményre, amit a közösség az adóhatósággal szembeni győzelemként értékelt. Szó esik a borhamisításról, amelytől a kocsmárosok közül többen nem riadtak vissza. Kitér még a fejezet a kocsmai hitelezés szabályozására, amely nem az egyéni jóindulatból következett. Érdekes tény, hogy a boradóval szemben, a pálinka után fizetendő szeszadó vagy fogyasztási adó alig váltott ki ellenállást a községben.

1895-től törvény rendelkezett a mezőgazdasági termények, termékek hamisításának tilalmáról. Ismert a hamisítás Sárkeresztesről is: jelesen tej és tejtermékek esetében, de előfordult a liszt, az őrölt paprika hamisítása is. Létezett a mérték hamisítása, ami a régi mértékegységek használatát jelentette. Viszont a mérőeszközök hitelesítését követően előfordult bizonyos praktikákkal hamis mérték használata.-S 173 =-