Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-= Kisebb Közlemények s-Acta Papensia xviii (2018) 1-2. SZÁM

Míg a képviselő-testület döntéshozó volt, az igazgatási feladatok (bíráskodás, gyámügy, anyakönyvek, közadó, marhalevelek) az elöljáróságra (bíró és helyettese a törvénybíró, 4 esküdt, jegyző, pénztámok, közgyám, orvos) hárultak.

Az elöljáróság véleményt mondhatott, javaslatot tehetett, de joghatályos határozatot nem hozhatott. Sárkeresztesen azonban a véleménynyilvánítás mellett a végrehajtásnál személyesen is jelen voltak. Helyi jogszokásként a képviselőtestületi ülés kiegészült a választott „zsöllérképviselőkkel”. A bíró által összehívott képviselő-testület évente négyszer-hatszor ülésezett, de istentisztelet után a templomkertben néhány ügyet több alkalommal is megbeszéltek. Az elöljáróság legfontosabb feladata a rend, a nyugalom, a csend biztosítása volt, ezért kísérték éber figyelemmel a báli rendezvényeket. A kihágásokat igyekeztek előzetes intézkedésekkel megakadályozni.

Külön alfejezetet kapott a községi vagyon, amely cselekvő vagyonként épületeket, földterületeket, malmot, vízjogot, regálé jogot (italmérés vagy kocsmáltatás, malom, mészárszék, vásártartás), pénzvagyont, ingóságokat, írott anyagot, állatokat, haszonbért foglalt magába. Kitér a velük való gazdálkodásra, az árverésre, a haszonbérletre, az árendára.

Önálló egységet jelent az elöljáróság, az elöljárók, mind személyüket, mind feladataikat tekintve. Elsőként a községi bírók (attribútumuk a bot volt), akiket név szerint, maradandót alkotó tevékenységükkel együtt felsorol, kiemelve két nagytekintélyű személyt, Dávid Józsefet és Dávid Sándort. Rendkívül élvezetes, megjelenítő erejű a bírók bemutatása. A leírtakat olvasva egy-egy életkép filmszerűen jelenik meg előttünk. (Kiredül pl. az, hogy a suba tekintély- és rangjelző szerepet játszott.) A bírók tevékenységükben a jegyzőkre és véleményükre támaszkodtak. Sajnálatos, hogy a községi bíráskodás iratanyaga nem maradt meg. Erre a vármegyei vizsgálatokból lehet csak következtetni.

A község igazgatásában meghatározó szerepe volt a jegyzőnek, aki lelkét jelentette a közigazgatásnak. Tevékenysége a közigazgatás csaknem minden ágára kiterjedt. Valójában ő volt a község igazi vezetője. Személyéről a jogtudomány, a szépirodalom, a falukutatók egyaránt véleményt mondtak, de megtették ezt a helyiek is. A különböző vélemények más-más oldalról világították meg ezt a nélkülözhetetlen tisztséget.

A sárkeresztesi jegyzők nevét, személyét a falu emlékezete rendkívül hiányosan őrizte meg, kivéve a színes egyéniségű Babay Dezsőt, akinek pályaívét, és a személyével kapcsolatos anekdotákat is olvashatjuk a könyvben. (A jegyzők kö-2 164 2-