Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-* Kisebb Közlemények s-ACTA PaPENSIA XVIII (2018) 1 — 2. SZÁM utalni, ami már a középkorban is figyelmet érdemlő volt. A néprajzkutatásnak értékesek a lakossági névsorok, hiszen az őslakók és a beszármazottak lélekszámára nyújtanak adatokat. A történeti áttekintés keretében ismerteti a birtokviszonyokat, az alfabetizáció helyzetét, a vallási megoszlást és a társadalmi jellemzőket, megállapítva, hogy Sárkeresztes egy átlagos magyar faluval azonos. Tudománytörténeti áttekintésében a Szerző kiemeli Tagányi Károly történész munkásságát, Borús György, Pap László, Kiss László vizsgálatait, végül Tárkány- Szűcs Ernő szintézisét, továbbá Szendrey Ákos, Magyari Zoltán, Fél Edit, Csizmadia Andor, Imreh István, valamint Szilágyi Miklós és Paládi-Kovács Attila kutatásait. A monográfia célja és módszere: a népi jogélet főbb területeinek vizsgálata és jellemzése helyszíni gyűjtések, levéltári források és összehasonlító elemzések alapján, jogágakra bontva a jogéletet, foglalkozva a jogintézményekkel, a jogélet paraszti és nem paraszti szereplőivel, az állami intézményekkel, gazdasági közösségekkel, vagyis mindazokkal, amelyek keretet adtak a faluközösség életének, döntően befolyásolva azt. Összegyűjtötte a jogi közmondásokat, rigmusokat és nyomon követte a változásokat. A második nagy fejezet a közigazgatás és az igazságszolgáltatás jellemzőit foglalja magába, 14 alfejezettel. Történeti áttekintésében azt a folyamatot vizsgálja, amelynek során rendezték a községi kérdést, a falu jogállását, amely a reformkortól foglalkoztatta a jogvégzett politikusokat. Az állami szabályozást követően a népi jogélettel kapcsolatos megállapításokat elemzi, bemutatja az állami szabályozás megvalósulását a falvakban, a közösségek saját jogának jellemzőit, Sárkeresztes jogszokásait, jogi gyakorlatát. Vizsgálja a községnek, mint hatóságnak törvény által megállapított hatáskörét, községi szabályrendeleteit. Külön foglalkozik a falu 1886-1947 között született tizenhárom teljes szövegű, továbbá négy, 1897-1902 közötti, ismeretlen szövegű szabályrendeletével. A helyi szabályrendeletek jó részét az önkormányzat magasabb szintű hatósági (jogszabályi) előírásra, másik részét saját hatáskörében eljárva alkotta. A „szerény mértékű” statútumalkotás lehetővé tette a jogszokások továbbélését. A községi képviselő-testület és az elöljáróság c. alfejezetben a Szerző külön foglalkozik a legnagyobb adófizetőkkel, a virilisek két formájával, a nyers virilisek (a legtöbb adót fizetők adójuk sorrendjében kerültek be a képviselő-testületbe), és a tisztított virilisekkel (a legtöbb adót fizetők közül választották a képviselő testület egy részét), amely a néprajz számára rendkívül figyelmet érdemlő. Megismerteti a bíró elnökletével működő képviselő-testület 24 pontos intézkedési hatásköréből a legfontosabb tizenkettőt, valamint öt igazgatási feladatot.-= 163 s-
