Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)

-з MŰHELY эActa Papensia XVII (2017) 1-2. szám

lelkészek püspöki kézrátételben részesítésénél mindig ez a szó szerepel. Az egyházkerületi anyakönyvben az ebben az értelemben használt felavatás szó 1853- ban tűnik fel,565 de a váltás nem olyan nyilvánvaló, mint az egyházkerületi jegyzőkönyvben: egészen a bejegyzéseket záró 1897. évig az egyes éveket bevezető címekben hol felszentelésről, hol felavatásról olvasunk,566 és az önéletrajzokban is teljesen vegyesen fordul elő a két szó.567

Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az 1860-as évektől kezdve a püspöki kézrátételre alkalmazzák az avatás és a szentelés mellett néha a magyarított latin megfelelőt, az ordinálás és a consecrálás szót is! 1863-ban például heten írták magukról, hogy felszenteltettem, ketten, hogy ordináltattam, és egyvalaki, hogy consecráltattam.5bi Ezután hosszú évekig a szentelés használata dominált, de 1872-ben ezt csak hatan írták, míg heten használták az avatás kifejezést, egy pedig a consecrálást.569 А XVIII. századi helyzet tehát, amikor az ordinációt az exmissióval együtt az esperes személyéhez, illetve az egyházmegyei szinthez kötötték, erre az időszakra gyökeresen megváltozott. Az 1880-as és 1890-es években is többször emlegették az esperesi, egyházmegyei exmis- siót,57° de a hatvanas és hetvenes években néhányszor használt ordináció kifejezés itt már egyértelműen a püspöki kézrátételre vonatkozott. Ez а XVII. századi helyzethez jelent visszakanyarodást, amikor a lelkész ordinálása alapvetően a püspök feladata volt, és ezt a zsinaton (= egyházkerületi közgyűlésen) végezte el, az ordinatio szónak pedig a consecratio a szinonim kifejezése volt.

már ez szerepel: „...az egyházi szent hivatalra ...kezeknek fejükre tételévelfölavattatván...” Uo. 411.1845-ben nem volt lelkészavatás. Az 1842-43-as és az 1847-1857-es hasonló helyeket lásd uo. 2,133, 489, 543, 597. 644, 670, 708, 738, 772.

565 Körmendi Sándor szennai segédlelkész írja 1853-ban: „...a' superintendentialis vizsgalatokat is kiállottam, ’s a’ papi hivatal folytatására a’ szent lélek segélyül hívása mellett fölavattatván mint rendes segéd lelkész még folyvást Szennában működöm.” KRÁNITZ 2012.164.

5661854-1859 között, 1871-ben, 1880-ban, 1882-ben, 1885-ben, 1888-ban, 1892-1897 között avatásról, 1861-1870 között, 1872-ben, 1875-ben, 1878-ban, 1881-ben, 1883-ban, 1884-ben és 1889-ben pedig szentelésről esik szó. Uo. 164,169,173,177,178,179,180,182,185,187,191,192,193,195,197, 199, 204, 207, 210, 214, 216, 218, 220, 224, 229, 240, 251, 255, 257, 258, 259.

567 Például 1857-ben kilencen használják az avatás, ketten a szentelés szót, de 1858-ban mindenki szentelésről ir. Uo. 173-177.

5“ UO. I82-I85.

569 Uo. 199-203.

570 Pl. 1883-ban Fejérváry Gyula, 1884-ben Antal Lajos, Tóth Kálmán és Farkasdy Béla, 1885- ben Öllős Károly, 1888-ban Paal János, 1889-ben Búza József, 1892-ben Győri János emlegeti ex- mittáltatását. Uo. 221, 224, 225, 227, 233, 250, 254, 256.

77 3-